Hol hibázik a nő?
Nem szeretnék általánosítani, de rengeteg kapcsolatban azt látom, hogy a nő előbb-utóbb papuccsá formálja párját, férjét. „Tedd ezt, tedd azt, ne így, ne úgy, legyél mindig velem, ne járj el otthonról, hol voltál már megint, mit bámulsz azon a nőn?” Ennek okát nem igazán értem, hiszen meg vagyok róla győződve, hogy még a leginkább irányítómániás nőnek is az a vágya, hogy olyan férfi legyen mellette, akire felnézhet, és akit nem hajthat az uralma alá. Ennek ellenére mégis sok hölgy mindent bevet annak érdekében, hogy igába kösse a pasit, ami persze vagy sikerül, vagy nem. A lényeg az, kedves hölgyek, hogy mi hímek ezeket a játszmákat kurvára nem szeretjük!
Háromfajta pasi van: aki szépen lassan behódol, emiatt végül a nő kiszeret belőle, mert rájön, hogy nem egy bólogató Jánost akart. A második változat az igazi domináns macsó, akit nem lehet irányítani, a nők olajat pisilnek, ha meglátják, viszont az ilyen típus nem kifejezetten apának való, és általában hamar másik nőt keres magának. A harmadik típus, melybe én is tartozom, aki nem hajlandó papuccsá válni, ugyanakkor természetesen szeretne párja kedvében járni, ezért egyfajta demokratikus egyensúlyra törekszik. Egy érett, okos, az önismeret fontosságát nem csak reklámokból ismerő nő tudja, hogyan kell bánni velünk, lazán kell tartani a gyeplőt, mert a férfi érzékeny állat, a harmonikus kapcsolatban lesz igazán boldog, mikor a baszogatások száma nem haladja meg a szeretetteljes megnyilvánulások számát. Ahogy említettem rengeteg hím van, akit be lehet törni, már-már rabszolgává lehet tenni, de akkor ne csodálkozzon a nő, hogy „szerelme” 40-50 évesen szívinfarktusban elpatkol, vagy egyszer csak lelép egy ronda, de finom (kedves) riválissal…
