Mit szeretek egy nőben? – az érzelemközpontú gondolkodást

Kőkemény dolog megérteni a nőket, szerintem nem is lehet, de azért az megnyugtat, hogy Woody Allennek sem sikerült. Már az is hatalmas fegyvertény, hogy elfogadom őket, sőt vonzódom hozzájuk, és most nem csak a testiségre gondolok. Az ember megszületik, aztán az első néhány évben a barátai főleg a saját neméből kerülnek ki. Ez egy remek, áldott állapot, hiszen a fiúk autókázni szeretnek, verekedni, lövöldözni, és tökéletesen átérzik, miért dühös a másik, míg a lányok babáznak, rajzolgatnak, szoknyát pörgetnek, és szintén jól megvannak magukban. Persze vannak kivételek, például az a kislány, akinek van egy bátyja, valószínűleg sokkal jobban megérti az oviban a fiúkat, sőt tud is velük játszani.

Aztán eljutunk a kamaszkorba, beindulnak a hormonok, és iszonyatosan elkezdünk érdeklődni a másik nem iránt. Érdeklődünk, szorongunk, nem merünk, ismerkedünk, smacizunk, kavarunk, veszekszünk, szakítunk, szenvedünk, majd végül megállapítjuk, hogy bizony baromira nehéz megérteni a másik működését. Hogy egy pasi képes két hétig feltüzelve várakozni egy focimeccsre, vagy izgalomba jön, mikor egy Ferrari dübörögve elszáguld mellette az utcán?! A nő erre csak legyint, fogalma sincs, mit lehet ezeken a dolgokon szeretni, és a férfi is pontosan így van a nő dolgaival, érdeklődési körével. De ezek csak külsőségek, el kell őket fogadni, és kész.