A vércukorszintünk egy jelzőlámpaként működik a szervezetünkben. Jelez, amikor elérte a stabil szintet és akkor is, ha túl alacsonyan van. A tünetek meglehetősen változatosak, de talán senkinek nem kell bemutatni a „hangry” állapotot, amikor az éhség miatt sokkal idegesebbek és indulatosabbak vagyunk.
Vércukorszint és fogyás
A vércukorszintünk túlzott ingadozása egészségügyileg semmiképp sem tesz jót, de még akár a fogyásunkat is gátolhatja. Reggel, felkelés után még stabil a vércukorszintünk, hiszen a jótékony alvás hatására ez normalizálódik, ráadásul ekkor termel a szervezetünk olyan hormonokat, melyek szintén felelősek a stabil vércukorszint kialakulásáért. Aki reggelivel indítja a napot, érdemes a felkelés után egy-két órán belül már megejteni, máskülönben szembesülhet a vércukor-ingadozás kellemetlen tüneteivel. Ez lehet:
- Szédülés
- Hangulatingadozás
- Ingerlékenység
- Remegés
- Ájulás
- Zaj-és fényérzékenység
- Figyelem- és koncentrációzavar
Ilyenkor a szervezetünk éhező üzemmódba kapcsol és az első, amit ilyenkor megkívánunk, a finomított szénhidrát lesz. Testünk egy roppant intelligens szerkezet és tudja, hogy ebből nyerhet leggyorsabban energiát. Így arra késztet minket, hogy hamburger, pizza, vagy csoki segítségével hozzuk rendbe a vércukorszintünket. Miután szó szerint befaltuk a tápanyagszegény falatokat, hirtelen visszatérünk a zombi üzemmódból és újra kisüt a nap. Csakhogy a sok falási roham végül plusz kilókat eredményez még akkor is, ha egyébként egészséges ételekből nyerünk energiát.
Ennek oka hormonális szinten keresendő, ugyanis az éhező üzemmódban testünk annyi kortizolt, vagyis stresszhormont termel, ami gátol mindenféle fogyást, vagy az izmok fejlődését.
Éppen ezért, a túl drasztikus, kalóriaszegény diétákkal, sokszor a kívánt hatás ellenkezőjét érjük el, mivel testünk folyamatos pánik üzemmódban van. Tehát az éhségünket nem akkor kell csillapítanunk, mikor már ájulás közeli állapotban vagyunk, hanem akkor, amikor vércukorszintünk már nem mutat stabilitást.
Nem kell folyamatosan enni
Egyes állapotok megkövetelik a három óránkénti étkezést, mint például az inzulinrezisztencia, vagy reflux. Habár ebben is vannak kivételek, ugyanis nem mindenkinek tesz jót a folyamatos étkezés. Ilyenkor se gyomrunk, se az egész emésztőrendszerünk nem tud kellőképpen pihenni és gyakorlatilag az alvási perióduson kívül, folyamatos munkára késztetjük.
A nap során kifejezetten jót tesz testünknek egy kis böjt, ami lehet akár az ebéd, vagy vacsora között. Ám ilyenkor sem kell éheztetnünk magunkat, délután nyugodtan megengedhetünk magunknak pár szem magvat, vagy gyümölcsöt, amivel stabilizálhatjuk vércukorszintünket. A folyamatos nassolás, viszont már inkább lehet káros, mint segítség a szervezet számára.
Vércukor és jókedv
Az alacsony vércukorszint legjellemzőbb tünete a „hangry” állapot. Talán mindenki számára ismerős lehet, hogy milyen az, amikor hosszú órákon keresztül nem jut energiához a szervezetünk. Van, aki csak fáradt, enervált lesz és nyolc óra alvás után is használhatatlannak érzi magát. Ez még a jobbik eset, viszont van, akire ez egész másképp hat.
Jellemzően a nőket jobban érinti a probléma, hiszen hormonálisan sokkal érzékenyebbek vagyunk, másképp reagálunk bizonyos dolgokra.
Így tehát, amikor hirtelen leesik a vércukorszintünk, hajlamosak vagyunk egész borzalmas cselekedetekre. Idegesek, ingerlékenyek, sőt egyenesen hisztisek leszünk, amit nem tudunk kontrollálni. Vezetni ilyenkor életveszélyes, de még a munkában is ejthetünk nagy hibákat. A szerelmünktől jobb ilyenkor távol maradni, mert biztosan kirobbantjuk a következő nagy veszekedésünket. Testi szinten pedig mindez borzasztó hatással van az egész hormonháztartásunkra. Koplalás helyett, inkább gyakrabban, de kisebb adagokban kellene táplálkozni, mellyel száműzhetjük életünkből a hisztis oldalunkat.