Miért repülnek az évek, miközben a napok vánszorognak?
Fontos különbséget tenni aközött, ahogyan utólag mérjük az időt, és aközött, ahogyan benne vagyunk. Amikor a vizsgálatra várva a váróteremben ülünk, és az órát figyeljük, az idő végtelennek tűnik. Amikor viszont leköt minket valami – nem feltétlenül szórakoztató, csak elég figyelmet igénylő feladat –, az idő szinte elszáll. Ez magyarázza azt a furcsa jelenséget is, hogy utólag úgy érezzük:
A munkanapok végeláthatatlanul hosszúak, az évek viszont olyan rövidek, mint egy szempillantás.
Ráadásul gyerekként minden az újdonság erejével hat: az első nap az óvodában, az első szerelem, az első összeveszés a barátokkal, majd az első munkahely. Ezek az élmények gazdag emléknyomokat hagynak, viszont felnőttként a napjaink nagy része rutinná válik. A rutin pedig az agyunk számára biztonságos, de unalmasnak is: a pillanat lassul, ám a megszokás kevésbé hagy mély nyomot – visszatekintve az évek szinte a semmibe veszve feloldódnak.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
