De miért torzul az időérzékelésünk?
Ahhoz, hogy megértsem, mi történik bennem, elkezdtem foglalkozni azzal, hogyan működik az időérzékelésünk. Rájöttem, hogy már önmagában az „idő érzékelése” is félrevezető kifejezés, mert az idő nem olyasmi, amit az agyunk közvetlenül fel tud fogni. Nincsenek „időrészecskék”, mint a fény vagy a hang esetében. Az agy nem érzékeli az időt, hanem következtet rá, mégpedig a változások alapján.
Úgy becsüljük meg az eltelt időt, hogy összeadjuk, mennyi minden történt velünk. Ha sok az inger, az esemény, az érzelem, akkor utólag hosszabbnak tűnik egy időszak. Ezért számolnak be például balesetek szemtanúi arról, hogy az idő lelassult: az intenzív figyelem „sűrű” emlékeket hoz létre, amelyek visszatekintve „meghosszabbítják” az adott pillanatot. Én például a mai napig tökéletesen emlékszem arra, amikor gyerekkoromban hatalmasat estem egy lóról. Megvan, ahogy megijed, ahogy oldalra ugrik, miközben én a másik oldalra fordulva, szinten tapinthatóan „lassan” zuhanok a hátamra, hogy aztán percekig levegőért kapkodjak.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
