Emlékszel még arra, amikor a barátnőddel 1-től 10-ig pontoztátok a járókelők szettjeit a parkban ülve? Vagy amikor összenéztetek a színházban, mert valaki farmerben merészelt megjelenni?
Én igen, ugyanis főiskolás koromig állandóan pörgettem a kritikát. Ha kifelé nem is mindig szóltam, odabent sűrűn ment a kommentár: „Ez a frizura most komoly?”, „Látszik, hogy semmi önkritikája sincs!”
Amikor az élet bezavar a divatrendőrség működésébe
Eltelt jó néhány év, mióta az általános iskolás barátnőmmel így múlattuk a délutánjainkat, és a sors gondoskodott róla, hogy legyen jobb dolgom is mások méricskélésénél. Megérkeztek a valódi felnőtt élet nehézségei, a hétköznapi logisztika, jöttek sorban a felszínre kerülő feladatok, és a mentális kapacitásom egyszerűen elfogyott az ilyen jelentéktelen apróságokra. Olvass még a témában
„Ez nekem már nem fér bele” – Ha mindenki a határait védi, ki fog alkalmazkodni?
Ez az 5 program akkor is boldoggá tesz, ha egyedül töltöm a napot
„A strandon üvöltött a kislányával” – Valóban semmi közünk hozzá, ha egy szülő nyilvánosan töri össze a gyereke lelkét?
Mit látsz meg elsőként, ha belépsz egy szobába? Ezt árulja el a személyiségedről
Mielőtt azonban túlidealizálnám ezt az állapotot, el kell ismernem: a felnőttkori elfogadásom mögött sokszor nem valami magasztos bölcsesség áll, hanem a tiszta közöny. Amikor épp azon agyalok, hogy mit főzzek már megint vacsorára, bekészítettem-e a lányomnak a hányinger elleni gyógyszert a buszos utazáshoz, vagy válaszoltam-e arra a fontos e-mailre, akkor a legkisebb gondom is nagyobb annál, minthogy mások szettjén pörögjek.
Múltkor a barátnőimmel külföldön töltöttünk néhány napot, és feltűnt, hogy az emberek még az itthon megszokottnál is sokkal lazábbra vették a figurát. A lányokkal persze azonnal szemet szúrt egy-két extrémebb megoldás – mondjuk a fekete western csizma és a vékony pasztellsárga nyári ruha nem mindennapi házasítása –, de elég gyorsan az lett az utazásunk szlogenje, hogy „nem ítélkezünk”.
Ezen persze folyamatosan jót mosolyogtunk, hiszen amikor kimondtuk, pontosan tudtuk, hogy épp valami „látnivaló” mellett sétálunk el, de a szemlélet még így is megmaradt: az emberek ezerfélék, és nem a mi dolgunk rendet tenni a világ gardróbjában.
Közöny, tisztelet vagy egyszerű fásultság?
Nyilván időnként még most is átfut a fejemen egy-egy furcsa gondolat – mint amikor nemrég láttam valakit egy szexi hálóingben sétálgatni.
A különbség a múlthoz képest annyi, hogy már nem ragadok benne a kritikában, és nem vonok le belőle mélyreható következtetéseket a másik ember értékéről, életéről.
És igen, tegyük hozzá: ebben a változásban van egy adag nagyon egészséges, felszabadító közöny is. Nem azért nem véleményezek magamban, mert felülemelkedtem minden szociális ingeren, hanem mert tényleg nem érdekel. Egy vadidegen nadrágja (vagy a nadrágjának a hiánya) egyszerűen nem az én problémám.
Emellett persze ott van a tisztelet is a másik ember szabadsága iránt. Mert ha valakinek a túléléshez vagy az aznapi mentális egészségéhez az kell, hogy pizsamában ugorjon le kifliért, hát ki vagyok én, hogy pálcát törjek felette?
Főleg, hogy mindeközben még mindig ott járok a saját „bátorsági skálámon”, hogy egy feszesebb felsőben, melltartó nélkül kizárólag akkor merek leugrani a pékségbe, ha utána garantáltan nem kell sehova mennem… Úgyhogy van még hova fejlődnöm.
A saját belső békénk kulcsa
A legszebb az egészben az, ha felismerjük, hogy a mások feletti ítélkezés valójában a saját szigorunk kivetülése. Régen azért figyeltem annyira mások hibáit, mert titokban rettegtem attól, hogy engem is folyamatosan figyelnek és megítélnek. Képes voltam perceket állni a tükör előtt csak azért, hogy levigyem a szelektív hulladékot.
Aztán amikor rájöttem, hogy a kutya sem figyel rám a kukáknál (vagy ha igen, az a legkevésbé sincs hatással rám), az nemcsak a belső kritikusomat szerelte le, hanem elképesztő megkönnyebbülést adott az egómnak is. Ma már a 40 fokos kánikulában egész biztos, hogy az első kezembe akadó ruhában lépek ki az utcára. A külső elvárások elengedése nemcsak a ruhatáramra volt hatással, hanem az életem minden területét elkezdte felszabadítani.
Szóval, ha holnap szembejössz velem az utcán egy kényelmes pizsamában, nyugi: vagy észre sem veszem, mert épp a saját gondolataimban bolyongok, vagy ha mégis, legfeljebb arra gondolok, hogy milyen jó neked!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
