Modern, rohanó világunk, sokszor nem engedi meg azt, hogy mindig aktuális kedvünk szerint tudjunk cselekedni. Nagy nyomás nehezedik ránk a mindennapok folyamán, ezt pedig legjobban talán pont a társas kapcsolataink sínylik meg. Körülbelül, egy tíz éve, nálunk is megszűnt létezni az igazi randizás fogalma, és sajnos évről-évre lejjebb kúszík és silányabbá válik a színvonal.
Hol vannak már azok az idők, amikor napokat, akár heteket kellett várni egy telefonra vagy egy találkozóra? Lehet hogy manapság unalmasnak, és kibírhatatlannak tűnik sokak szemében, pedig az akkori kor emberének ez természetes volt, és nemhogy lelohasztotta, hanem sokkal inkább felkorbácsolta a kedélyeket és a szenvedélyt két ember között. A feszültséggel teli, izgalmas, és keserédes várakozás, mindig meghozta a gyümölcsét. Mai modern korunkban az emberek csak rohannak, fejvesztve intézik a dolgaikat, felnagyítanak mindent, és egyszerűen elfelejtik mindazt ami a legfontosabb lenne: élni.
A valóság napjainkban
Az összes terület közül pont a párkapcsolatok látják ennek az egésznek a legnagyobb kárát. Sok tudományos felmérés is alátámasztja azt az elméletet, hogy bizony a mai párok átlagosan alig jó ha tíz-húsz órát tudnak eltölteni egymással egy héten, és ebbe bizony beletartozik az alvás is! Persze azoknál a pároknál akik mondjuk együtt élnek vagy házasok, kicsit jobb az arány, de ők is zöme aludni járnak haza. Nincs idejük egymásra, nincs idejük a kapcsolatukra. Ha belegondolunk, ezek bizony borzalmas adatok! Így nem lehet csodálkozni azon, hogy a legtöbb kapcsolat már a legelején halálra van ítélve. Ilyen rohanó életvitel mellett, ember legyen a talpán az, főleg nőként, aki fenn tud tartani és fejleszteni egy komoly kapcsolatot. Ez szinte lehetetlen. Legyünk őszinték!
Ebből kifolyólag, azon sem lehet csodálkozni, hogy a mai kor embere bizony már alig, vagy egyáltalán nem randizik. Nézzük meg kicsit, mennyi mindenben alakultak át napjainkban a különböző randiszabályok!
Írásos üzenetek, vagy hívás: Te mit használsz az első randi előtt?
Régen természetes dolognak számított, hogy az emberek vagy személyesen, vagy levél formájában adták egymás tudtára a szándékaikat. Köztük azt is, hogy például mikor randizzanak. Egy kézzel írt, személyes hangvételű, intim levélnél, nem létezik meghittebb közlési forma. Ebből egyértelműen láthatta a másik fél, hogy valóban fontos és különleges a kedvesének. Elvégre egy kézzel írt papírformájú levél, teljesen egyedi, és csak annak készülhet, aki kapja. Nem lehet fénymásoni, nyomtatni., sokszorosítani. Nem lehet körüzenetként küldözgetni a világhálón, mint ahogy azt sokan megteszik. Egy igazi levélbe az ember szívét-lelkét beleadja, és ez bizony átérződik a sorok között! Ezt a régi levelezési módot mára már felváltották a különböző modern kori vívmányok.
Sms-ek, emailek, telefonhívások, és egyéb web alapú kommunikációs formák.
Most már szinte természetesnek számít, hogy mindent sms-ben „beszélünk” meg párunkkal, ugyanolyan könnyen pötyögünk be szerelmesnek hitt üzeneteket, és ugyanolyan gyakorisággal, mintha arról szólnánk, hogy ugorjon már le a boltba tejért. Lássuk be, ez nem éppen romantikus. Nem beszélve arról, hogy az ilyen kommunikációk csak a gyors gondolatváltást teszik lehetővé. Eredetileg is arra találták ki őket. Legnagyobb hibájuk, hogy egyáltalán nem személyes közlési formák. Ha sms-t küldesz, akkor nagyon kis karaktermennyiségbe kell, nagyon sok információt bevinni egyszerre, ami képtelenség, főleg ha normálisan szeretnénk megfogalmazni a dolgokat, és mindennek hangot szeretnénk adni. Kizárt dolog, hogy ez megvalósítható legyen. Legjobb esetben is rengeteg rövidítéssel kell bajlódnunk, amit egyáltalán nem biztos, hogy a másik fél is megért, és azonnal értelmezni is tudja, persze jól.
Az email, az már egy fokkal szerencsésebb választás, mint az sms. Elvégre ez a módszer hasonlít talán legjobban a régi levelező formára, hisz ha virtuálisan is, de ugyanazt a célt szolgálja. Viszont ne felejtsük el, hogy itt sincs semmi személyes kontakt. A telefonálás, akár még jól is elsülhet, hisz ott legalább van némi magánszféra, mégiscsak halljuk a másik fél hangját. De ez sem tökéletes. Mindhárom módszer legnagyobb hátránya pedig az, hogy mivel nem személyes formák, így nem láthatjuk a másik ember arcát. Nem tudjuk leszűrni a mondanivalónkra adott reakcióit, nem látjuk hogyan reagál, nem tudjuk vajon milyen érzéseket vált ki belőle? Mert mint tudjuk, mondani bármit lehet.
Az akkor sem olyan, mintha személyesen, szemtől szemben látnánk a másik arcát, rezzenéseit. Ebből kifolyólag pedig, rengeteg félreértés formája lehet, ha ezen közlési formák valamelyikén szeretnénk érzelmi csevejbe keveredni. Aki tényleg szereti a párját és fontos neki, az adja meg a módját, és fordítson rá időt! Sms dömping helyett, inkább látogassuk meg a munkahelyén, lepjük meg spontán, vagy írjunk neki kézzel írt levelet, akár csak pár sort! A hatás nem marad el! Lehet sokan ódivatúnak tartják ezt a módszert, de hidd el nem az! Ezáltal ő is sokkal különlegesebbnek és kivételezettebbnek fogja magát érezni! Hát kell ennél több?
A három napos szabály még mindig létezik?
A randizási formák ezen koholt formája, ugyanúgy mint sok minden más fölösleges dolog, Amerikából indult húdító útjára, és elkeserítő, de máig tömegeket mozgat meg, akik hisznek ebben a nevetséges dologban. Őszintén! Szerinted tényleg meghatároznak bármit a számok? El kéne azt hinni, hogy minden a 3-as szám körül forog? Ugye azt tartja a közhely, hogy egy pasit csak akkor érdekelsz, ha a randi után 3 nap valamelyikében felhív. Na már most! Annyi valóságalapja tényleg van ennek az elméletnek, hogy való igaz, amennyiben érdekelsz egy pasit, megfogtad, és tényleg tervez veled a továbbiakban, akkor biztos hogy azon lesz, hogy minél előbb újra lásson, és találkozhasson veled.
De gondoljuk át reálisan és logikusan! Ahány ember, annyi féle. Mindenkinek egyéni tempója, biológiája van. Manapság egyre több a félénk, gyáva pasi. Akinek még ahhoz is hetek kellhetnek, hogy meg merje szólítani az áhított nőt. Azért, mert egy pasi nem hív rögtön, vagy csak épp a negyedik napon, nem fogja azt jelenteni, hogy soha többé nem akar látni! Manapság bármi közbe jöhet, figyelembe véve azt, hogy milyen felgyorsult tempójú világban élünk, ráadásul köztudott, hogy a legtöbb pasi egyre inkább munkamániás. Szóval, mielőtt kiborulnál, és sírógörcsöt kapnál, meg elkezdenéd átkozni a pasit, amiért nem jelentkezik már egy nap után, inkább járj utána, és gondold végig, hogy vajon miért lehet így eltűnve? Hidd el, ha fontos vagy neki, jelenkezni fog kis idő múlva! Viszont azt tartsd szem előtt, hogy te, semmiképpen ne hívd fel!
Valóban a nőnek kell felhívni a férfit az első randi után?
Alapvetően mindig is az számított természetesnek, ha a férfi hívta fel a nőt randi után, akár köszönete jeléül, akár azért, hogy elmondhassa, milyen jól érezte magát a nővel. Ma már ez a dolog sok esetben megfordult, sajnos. Egyre több az olyan nő, aki egyáltalán nem csinál ebből problémát, sőt, nem érdekli semmilyen konvencia, úgy gondolja, hogy majd ő, egyedül kézbe veszi az irányítást, és már tárcsázza is a férfi számát! Óriási hiba! Sokan panaszkodnak manapság, hogy a férfiakból kihalt minden ösztön, nem képesek férfiként helytállni. Hát pont az ilyen dolgok végett! Valóban elkeserítő tény, hogy egyre gyakoribb az önállótlan, és határozatlan féritipus, akik még annyira kényelmesek is, hogy szabályosan a nőtől várják el azt, hogy férfi legyen helyettük is.
Nos hölgyeim! Ugye ti is belátjátok, hogy ez szomorú dolog, de egy vérbeli nő nehogy már bárki miatt feladja a nőiességét! Igen is a férfi dolga legyen az, hogy telefonál! Utána természetesen még lehet várni egy kis ideig, hasonlóan a 3 napos szabályban leírtak miatt, de ügyeljünk arra, hogy tartsuk meg a büszkeségünket és ne nyomuljunk a férfira! Nem beszélve arról, hogy elég sok pasi már azt is zaklatásnak veszi, ha a nő csak felhívja hogy megkérdezze mi újság vele. Sajnos ide jutott a világ. Úgyhogy, legyünk óvatosak, tartsuk be az itt leírtakat, és akkor nem lesz semmi baj. Az meg, hogy az adott úriember kíváncsi lesz-e még ránk, majd kiderül. Úgyse lehet senki fejébe belelátni. Nem hiába a régi mondás is megmondja, hogy a nő választ, a férfi irányít. Hát, cselekedjünk eszerint! Vagy legalábbis próbáljuk meg, hímtársainkat a helyes irány felé terelgetni!