Bár társas lények vagyunk, ez nem jelenti azt, hogy folyton párkapcsolatban kellene élnünk. Sőt, kifejezetten ajánlott néha egyedül szerencsét próbálnunk az úton, megismerve önmagunkat, hogy mire is vagyunk képesek teljesen egyedül, de semmiképp sem magányosan!
Nincsenek félemberek!
Most már furcsán hallgatom azokat a szerelmes vallomásokat, ahol az egyik fél azt állítja magáról, hogy csak félember a másik nélkül. Régen én is hittem valami hasonlóban, hogy megtalálhatjuk a másik felünket, aki tökéletesen passzol hozzánk. Adódik a kérdés, hogy miért csak egy egész akarunk lenni és miért ne találkozhatna két egész egy út során? A sok spirituális tévút is arra terelte az embereket, hogy egyre jobban elkezdjenek hinni ebben, ezáltal pedig tudatosítva magukban, hogy ők csak félemberek.
Ez roppant kártékony tanács, hiszen már önmagában mindenki egy teljes ember, ehhez maxmimum kapcsolódni lehet. Csakhogy egyáltalán nem mindegy, hogy ki kivel szeretne. Nincsenek félemberek, csakis egész emberek léteznek és mindenki megállja a helyét önmagában is. Mégis, főként a nőkben felmerült a félelem, hogy férfiak, párkapcsolat nélkül csak félemberek lehetnek. Mégis ki az, aki ebben az állapotban boldogan fürdőzhetne, tudván, hogy ő maga nem elég a kiteljesedéshez? A jó hír, viszont az, hogy legalább ilyen könnyen ki tudod törölni az elmédből ezt a téves gondolatot, ha elhiszed a következő állításokat:
Ez roppant kártékony tanács, hiszen már önmagában mindenki egy teljes ember, ehhez maxmimum kapcsolódni lehet. Csakhogy egyáltalán nem mindegy, hogy ki kivel szeretne. Nincsenek félemberek, csakis egész emberek léteznek és mindenki megállja a helyét önmagában is. Mégis, főként a nőkben felmerült a félelem, hogy férfiak, párkapcsolat nélkül csak félemberek lehetnek. Mégis ki az, aki ebben az állapotban boldogan fürdőzhetne, tudván, hogy ő maga nem elég a kiteljesedéshez? A jó hír, viszont az, hogy legalább ilyen könnyen ki tudod törölni az elmédből ezt a téves gondolatot, ha elhiszed a következő állításokat: