Mi, emberek, közösségben élünk. Ennek megvannak a maga előnyei és hátrányai, és van, akinek jobban tetszik ez a társadalmi felállás, és van, akinek kevésbé. Mindettől függetlenül még a tények tények maradnak: egymásra vagyunk utalva, és egytől egyig mindannyiunk érdeke, hogy az írott és íratlan társadalmi normákat betartsuk, különben egy olyan apokalipszis közepén fogjuk találni magunkat, amiben senki sem fogja jól érezni magát.
Az élni és élni hagyni elve az év utolsó napjaiban is éppen úgy érvényesül, mint máskor. A szórakozni vágyók óhaja persze éppen olyan fontos, mint amilyen azoké, akik inkább otthon maradnának pihenni. A „mindenki enged egy kicsit” jegyében szilveszterkor nem kopog fel a szomszéd, ha tovább tart a házibuli, és a családosok sem kapnak agyvérzést, ha az éjféli tüzijáték felébreszti a gyereket, hiszen nem állhat meg a világ csak azért, mert nekünk éppen más szakaszban van az életünk.
Teljesen jogos kérés, hogy az év ezen egyetlen napján viselje ez a zajt és a zűrzavart az is, aki egyébként nem akar a buli közepében lenni, és hagyja, hogy jól érezzék magukat azok, akik igen.
Mindezzel együtt is azt gondolom viszont, hogy aki egyetlen petárdát is eldob szilveszterkor (vagy bármikor máskor), annak az elkövetkező évet egy befőttesüveggel a fején kellene töltenie, amit időről időre megkongat valaki, és megkérdezi tőle, hogy még mindig viccesnek találja-e a dolgot. Olvass még a témában
