Az epizód kétségtelenül tele volt drámával, váratlan fordulatokkal és azzal a sötét humorral, amely a sorozat védjegyévé vált az évek során. Mégis, ahogy most visszagondolok, úgy érzem, hogy ez a finálé sok szempontból csalódást okozott, és talán a sorozat eddigi legkevésbé kielégítő lezárását kaptuk.
A cselekmény több szálon futott, és Mike White, a sorozat alkotója, láthatóan igyekezett minden történetet lezárni. A Ratliff család története például egy igazán groteszk tragédiában csúcsosodott ki. Az apa, aki az egész évad során öngyilkos gondolatokkal küzdött, végül úgy döntött, hogy az egész családját magával viszi egy mérgező gyümölcs segítségével. A sors iróniája, hogy végül saját fiának, Lochlannak az életét sodorta veszélybe, amikor a srác véletlenül a mérgező gyümölcsöt használta fel a proteinshake-jéhez.
Itt csendben kérdem tőled: ha méreg lenne a turmixgépedben, te nem mosogatnád el??? Nos a családapa nem tette, a fia pedig naná, hogy megitta.
Ez a jelenet bár kétségkívül feszültséget adott a finálénak, de a végkifejlet inkább tűnt abszurdnak és nevetségesnek, mint megrázónak. Olvass még a témában
TESZT: ez a mediterrán tengerpart tükröz a leginkább Téged
Mark Harmon visszatér Gibbs szerepében – Az NCIS: Origins új évadában láthatjuk újra
Elegünk lesz valaha az AI-hazugságokból? Vagy már soha nem lesz zavaró, hogy nincs a tartalom mögött emberi jelenlét?
Egy délután Svájcban: így fedeztük fel a Luganói-tavat
Rick szintén központi szerepet kapott a fináléban. Az évad során apja gyilkosát kereste, és végül szemtől szembe került vele. A konfrontáció azonban egy túldramatizált tűzpárbajba torkollott, amelynek végén kiderült, hogy Jim valójában Rick biológiai apja volt. Ez a fordulat nemcsak kiszámíthatatlan volt, de teljesen indokolatlannak is tűnt, és inkább zavart keltett, mint izgalmat.
Tetszett viszont, hogy a film rávilágít: fontos a lezárás és a továbblépés, ellenkező esetben összeomlik az egyén élete. Ebben az esetben Rick barátnője „karmikusan” belekerült a Rick által generált sötét örvénybe.
Belinda, az első évadból visszatért karakter története is érdekes irányt vett. Végül egy morális dilemmával szembesült: 5 millió dollárt zsarolt ki egy férfiból, majd fiával együtt elmenekült. Bár ez a szál érdekes párhuzamot vont az első évad eseményeivel, Belinda karakterének fejlődése valahogy elsikkadt a sok egyéb történés között.
A Fehér Lótusz mindig is híres volt arról, hogy gyönyörű helyszíneken játszódik, és ez alól a harmadik évad sem volt kivétel. Thaiföld egzotikus tájai és spirituális atmoszférája lenyűgöző hátteret biztosítottak az eseményeknek. A vizuális megvalósítás továbbra is kiemelkedő volt, a kamerabeállítások és a színek használata gyakran lélegzetelállító képeket eredményezett.
A színészi játék is dicséretet érdemel. Jason Isaacs (Timothy Ratliff) és Walton Goggins (Rick Hatchett) alakítása különösen kiemelkedő volt. Mindketten mély érzelmeket vittek karaktereikbe, még akkor is, ha a történet nem mindig szolgálta őket megfelelően. Az ő jeleneteiket nézve az ember gyakran elfeledkezett a cselekmény gyengeségeiről.
A sorozat továbbra is mesterien mutatta be a gazdagok képmutatását és önpusztító viselkedését.
A társadalmi szatíra, amely a Fehér Lótusz egyik fő erőssége, most is jelen volt, bár talán kevésbé fókuszáltan, mint az előző évadokban. Ennek ellenére voltak olyan pillanatok, amelyek élesen rávilágítottak a privilegizált osztály problémáira és ellentmondásaira.
Sajnos azonban több olyan elem is volt, ami nem működött. A kiszámíthatatlan vagy éppen túlságosan is kiszámított fordulatok gyakran inkább zavarba ejtőek voltak, mint izgalmasak. A Jim és Rick közötti kapcsolat leleplezése például teljesen légből kapottnak érződött, és nem illeszkedett szervesen a történetbe.
Az epizód zenei aláfestése is problémás volt. Többször előfordult, hogy a zene olyan hangos volt, hogy elnyomta a párbeszédeket. Ez nem fokozta a feszültséget, inkább idegesítővé tette az élményt, és megnehezítette a történet követését.
Sok karakter sorsa nem kapott kielégítő lezárást. Belinda döntései például érdekesek voltak, de hiányzott mögülük az érzelmi mélység, ami az első évadban olyan emlékezetessé tette a karaktert. Más szereplők történetszálai egyszerűen elhalványultak vagy befejezetlenek maradtak.
Befejezetlen történetek, elvarratlan szálak
A Fehér Lótusz harmadik évadának fináléja nemcsak a drámai lezárásairól maradt emlékezetes, hanem arról is, hogy számos történetszál egyszerűen elhalványult vagy befejezetlen maradt. Bár a sorozat híres arról, hogy szándékosan hagy nyitva bizonyos kérdéseket, az idei évadban több olyan szál volt, amely nem kapott kielégítő lezárást.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
