Rablás
Nagymamám húgával voltam egyszer a szülővárosukban és derűsen mutogatta a helyi „nevezetességeket”: „itt volt dédnagyapád boltja, itt volt az iskolám, ebből az ablakból rabolta el nagyapád a nővéremet.” Hogy mi? Kiderült, hogy a 15 éves nagyit szó szerint elrabolta nagyfater - aki akkor 28 éves volt – úgy, hogy egy barátjával felmásztak hozzá és egy kötélen leeresztették. Nagyapa hagyott egy üzenetet dédnagyapámnak, hogy „A lánya az enyém, nem tud közénk állni, ő az enyém!!” Erre végül dédfater beadta a derekát és megengedte, hogy összeházasodjanak. 16 évesen nagyi már meg is szülte legidősebb nagybátyámat. Ők ezt előadták, mint nagy love story, én meg csak pislogtam, hogy ez bűncselekmény, de oké…
Cseberből vederbe
Apai nagymamám 16 évesen hozzáment az akkor 38 éves, részeges nagyapámhoz, mert ez volt az egyetlen lehetősége arra, hogy megszabaduljon az abuzív apjától, aki minden nap verte a családot. Ezután kilenc éven keresztül folyamatosan terhes volt, de nem bánta a döntését, mert nagyapa „legalább csendes részeg volt, nem agresszív.”
Olvass még a témában
Lánykérés
Nagyi és nagyapa mindketten kilencvenvalahány évig éltek és amennyire én láttam, relatív boldogok voltak együtt. És az ő „cuki sztorijuk” volt a megismerkedésük története. Nagyi 12-13 éves volt, nagyapa 19 és mindig nézte, milyen helyes az a lány, aki ott ugrókötelezik a testvéreivel.
Egyik nap összeszedte a bátorságát, bekopogott a házba és nagyi szüleivel akart beszélni. Ők már nem éltek, a nagynénje és a bátyjai nevelték a fiatalabb testvéreivel együtt. Nagyfater közölte, hogy azt a kislányt ő feleségül kéri, azok meg örömmel adták, mert egy szájjal kevesebbet kellett etetni. Nagyi azt mondta, „az elején rengeteget sírt”, de aztán beleszeretett nagypapába és szépen éltek. Nem tudom elmondani, hogy számomra ezt még hallgatni is borzasztó.
Egyik nap összeszedte a bátorságát, bekopogott a házba és nagyi szüleivel akart beszélni. Ők már nem éltek, a nagynénje és a bátyjai nevelték a fiatalabb testvéreivel együtt. Nagyfater közölte, hogy azt a kislányt ő feleségül kéri, azok meg örömmel adták, mert egy szájjal kevesebbet kellett etetni. Nagyi azt mondta, „az elején rengeteget sírt”, de aztán beleszeretett nagypapába és szépen éltek. Nem tudom elmondani, hogy számomra ezt még hallgatni is borzasztó.
A cikk folytatódik, lapozz!
