Gyakori gyulladás, fájdalom, antibiotikum, esetleg komoly szövődmény. És persze a dilemma: kivetessük-e a mandulát vagy ne? De mi is a szerepe, és mi történik, ha meg kell válni tőle? A gyermekek jobban viselik a műtétet? Valóban visszanőhet az eltávolítás után, vagy ez csak egy legenda? Dr. Varga Zsuzsa, az ENT House Budapest fül-orr-gégésze minden kérdésünkre válaszolt.
„Az orrmandula és a szájpadmandula fontos építőkövei a garatot gyűrűszerűen behálózó nyirokelemeknek, amelyek az immunrendszer érésében és működésében játszanak szerepet, ezek az elsődleges védelmi vonal részei – tudtuk meg a doktornőtől. – A mandulákban a szervezetbe kerülő mikroorganizmusok hatására ellenanyag-képződés indul meg, és a védekezésben fontos sejtek termelődnek itt.”
A krónikus mandulagyulladás diagnosztizálása és az esetleges mandulaeltávolítás szükségességének megállapítása nem könnyű kérdés. Sok beteg tapasztalja, hogy míg az egyik fül-orr-gégész a műtétet javasolja, addig a másik nem tartja szükségesnek az eltávolítást.
Amikor nincs más választás
„A gócos mandula távoli szervek megbetegedését okozhatja, a védekezésben már nem tudja ellátni a feladatát, a szervezet számára haszontalan. Az idült megbetegedésben a heveny fellángoló gyulladások antibiotikummal kezelhetők, de a góc így nem számolható fel. Az évről évre visszatérően jelentkező, lázzal és nyaki nyirokcsomó-duzzanattal kísért, antibiotikum szedését igénylő mandulagyulladások idült folyamatra utalnak. Jellemző tünet az enyhe kaparó, égő érzés a torokban, minimális nyelési nehezítettséggel, emellett olyan időnként általános tünetek is jelentkezhetnek, mint fáradékonyság, ismeretlen eredetű tartós hőemelkedés, gyakori meghűlési hajlam, étvágytalanság. A túltengő, megnagyobbodott mandulák nyelési, légzési nehezítettség, horkolás, alvászavar kiváltó okai lehetnek, ami szintén indokolja a műtét elvégzését. Mandula körül kialakult tályog, mandulaeredetű vérmérgezés, a mandulák rosszindulatú betegsége esetén szintén javasolt a műtét. Bizonyos esetekben érdemes eltávolítani az orrmandulát is. Erre leginkább ezekben az esetekben lehet szükség: az orrmandula idült (tartós) gyulladása és megnagyobbodása, ami elhúzódó orrdugulással, orrváladékozással, ismétlődő felső légúti huruttal, középfülgyulladással, tartós köhögéssel járhat. Indokolt a műtét, ha a megbetegedett orrmandula fülkürtműködési zavart okoz, és ebből eredő idült középfülgyulladás, hallásromlás forrásává válik. Akkor is javasolt a műtét, ha a megnagyobbodott orrmandula rontja az éjszakai alvást, esetleg alvási légzéskimaradást okoz.”
A műtét kulisszatitkai
A beavatkozás történhet altatásban (14 éves kor alatt mindenképpen) vagy helyi érzéstelenítésben. Az érzéstelenítés formáját a betegnek és orvosának közös megbeszélés alapján, a rizikófaktorok figyelembevételével, egyénre szabottan kell eldöntenie.
„Helyi érzéstelenítésben a torokba adott injekcióval biztosítjuk, hogy az operáció ne fájjon. Jó általános állapotban lévő, fegyelmezett, együttműködő betegnek ajánlható, akinek nem túl érzékeny a torka, a szájban történő manipuláció nem vált ki erős öklendezési ingert. Altatásban történő műtét esetén a páciens száját e célra szerkesztett eszközzel feltárjuk, majd a mandulát eltávolítjuk.”
Szerző: Lendvai-Orosz Hajnalka