Fiatal korunktól kezdve hajlamosak vagyunk arra, hogy kedvenc színt válasszunk, de furcsa módon, ahogy felnövünk, gyakran változik a preferenciánk – és ez nagyrészt rajtunk kívül álló hatásoknak köszönhető.
1993-ban a zsírkrétagyártó Crayola végzett egy nem szigorúan tudományos, de érdekes közvélemény-kutatást: amerikai gyerekeket kért fel, hogy nevezzék meg kedvenc zsírkrétaszínüket. A legtöbben egy meglehetősen standard kéket választottak, de három másik kék árnyalat is felkerült a top 10-es listára.
Hét évvel később a cég megismételte kísérletét. Ismét a klasszikus kék került az első helyre, míg a kék további hat árnyalata jelent meg a top 10-ben. Egy lila, egy zöld és egy rózsaszín árnyalat csatlakozott hozzájuk.
A kék dominanciája az ilyen listákon nem lepi meg Lauren Labrecque-ot, a Rhode Island-i Egyetem docensét, aki a színek marketingben betöltött hatását tanulmányozza. Sokszor kéri meg a tanulóit, hogy mondják meg, mi a kedvenc színük, majd miután válaszoltak, rákattint a prezentációjára. „Már bekészítettem egy diát, amelyen az áll, hogy „80%-a kéket mondott” – mondja Labrecque.
Általában igaza van. „Amint felnőttek leszünk, mindannyian megszeretjük a kéket. Kultúrákon átívelőnek tűnik, és nincs nagy különbség – az emberek ugyanúgy szeretik a kéket.” (Érdekes módon Japán azon kevés országok egyike, ahol az emberek a fehéret a három legjobb szín közé sorolják).
A kedvenc színek folyamatosan változnak
A kedvenc színünk olyan dolog, ami gyerekkorban szokott megjelenni: kérdezze meg bármelyik gyereket, hogy mi az övé, és a többség – zsírkrétával a kezében – már készen áll a válaszadásra. Kutatások szerint a csecsemők széleskörű és meglehetősen ellentmondásos preferenciákkal rendelkeznek a színek iránt. (Bizonyos mértékben azonban a világosabb árnyalatokat részesítik előnyben.)
De minél több időt töltenek a gyerekek a világban, annál erősebb affinitás alakul ki bennük bizonyos színek iránt.
Mindez attól függ, hogy milyen színekkel találkoztak, és milyen asszociációkhoz kötik őket. Valószínűbb, hogy az élénk színeket, például a narancssárgát, a sárgát, a lilát vagy a rózsaszínt inkább pozitív, mint negatív érzelmekhez kötik.Egy 330, 4 és 11 év közötti gyermek bevonásával végzett tanulmány azt találta, hogy a gyerekek kedvenc színeiket használták, amikor „kedves” karaktert rajzoltak. Ugyanakkor hajlamosak a feketét használni „csúnya” karakter rajzolásakor. A társadalmi nyomás – mint például az, hogy a lányok ruhái és játékai rózsaszínűek – szintén erősen befolyásolják a színválasztást, ahogy a gyerekek idősebbek lesznek.
Általánosan elterjedt az a vélemény, hogy ahogy a gyerekek tinédzser korukba lépnek, színválasztásuk sötétebb, komorabb árnyalatot kap. Viszont nincs sok tudományos kutatás ennek alátámasztására.
Az Egyesült Királyságban például a serdülő lányok vonzódnak a lilákhoz és a vörösekhez, míg a fiúk a zöldek és a sárgás-zöld színét kedvelik. Egy brit tinédzser fiúk hálószobai színválasztásáról szóló tanulmány szerint hajlamosak a fehéret választani. A fiúk kedvenc színükként a vöröset és a kéket jelölték meg.
Úgy tűnik, hogy ezek a színpaletták összefolynak, ahogy az emberek felnőtté válnak. Érdekes módon, bár a felnőttek többsége azt állítja, hogy a kék színeket részesíti előnyben, valószínűleg abban is megegyeznek, hogy melyik színt nem szeretik. A sötét okkersárga rutin szerint a legkevésbé népszerű árnyalat.