Analóg kontra digitális gyerekkor
Pár évtizede annyi volt a megkötés, hogy a gyerek sötétedésre legyen otthon, a szülők azt sem tudták, hol jár. Ma azonban a digitális technika és a kütyük következtében valós időben követhetjük a gyerek minden lépését és nézőpont kérdése, hogy ez megnyugtató biztonságot, vagy egyfajta virtuális pórázt jelent-e.
Tiltások
Tilos gördeszkázni a járdán, lézengeni a plázában, zenét hallgatni a parkban, így nincs megfelelő infrastruktúra ahhoz, hogy a fiatalok kötetlenül a szabadban legyenek. (Eleve egyre kevesebb a park, mert a városban minden talpalatnyi helyen irodaház vagy lakópark épül.) A könyvtárak hétvégén és este zárva vannak, tehát pont akkor, amikor egy fiatal el tudna menni oda. Egy filmre beülni a moziba egy kisebb vagyonba kerül és a felnőttek ezek után még csodálkoznak, hogy miért kuksolnak otthon a tinik?
Olvass még a témában
Furikázás
Mi még egyedül jártunk iskolába, ma pedig már a legtöbb gyereket a szülei hoztak be kocsival, ennek köszönhetően pedig nem tanulnak meg tájékozódni és közlekedni. Megtörtént eset, hogy a főnöknőm 19 éves – egyébként kitűnő tanuló – lányát az apja kitette a belvárosban, de ő nem talált el az onnan három utcasarokra lévő irodánkhoz.
Az anyja percekig magyarázta neki a telefonban, hogy úgy álljon, hogy a Duna a bal oldalára essen és csak jöjjön egyenesen, a lány azt sem tudta, merre van a Duna. (Mert a szülei egész életében kocsival hozták-vitték mindenhova: suliba, edzésre, barátokhoz, moziba stb.) Végül érte kellett menni, mert szegény bepánikolt a Vörösmarty téren. Másik ilyen sztorim az, amikor egy fontos meeting közepén az egyik középkorú férfi ügyfelünk felvette a telefont, és a 15 éves fiának kezdte el magyarázni, merre van a Batthyány tér, mert a srác az osztálytársaival tüntetni ment, csak nem tudták, hova.
Az anyja percekig magyarázta neki a telefonban, hogy úgy álljon, hogy a Duna a bal oldalára essen és csak jöjjön egyenesen, a lány azt sem tudta, merre van a Duna. (Mert a szülei egész életében kocsival hozták-vitték mindenhova: suliba, edzésre, barátokhoz, moziba stb.) Végül érte kellett menni, mert szegény bepánikolt a Vörösmarty téren. Másik ilyen sztorim az, amikor egy fontos meeting közepén az egyik középkorú férfi ügyfelünk felvette a telefont, és a 15 éves fiának kezdte el magyarázni, merre van a Batthyány tér, mert a srác az osztálytársaival tüntetni ment, csak nem tudták, hova.
A cikk folytatódik, lapozz!
