Vannak, akik elképzelhetetlennek tartják, mások állítják: szemtanúi voltak már paranormális jelenségeknek. De vajon min múlik, hogy valaki látja az itt maradt lelkeket, vagy sem?
Valószínűbb, ha hiszel benne
Christopher Bader szociológus szavaival élve: „Az első követelmény ahhoz, hogy szellem legyen a házban, az, hogy valaki elhiggye: szellem van a házban.” Felfogásunkat arról, hogy mi történik körülöttünk minden adott pillanatban, elvárásaink, szükségleteink és hiedelmeink vezérlik, és ez különösen igaz, ha az érzékszervi információk vázlatosak és kétértelműek. Ha vagyunk nem biztosak abban, hogy fenyegetés van-e közvetlen környezetünkben, hajlamosak vagyunk az óvatosságra, és „a kimerülésre”.
A psychologytoday.com cikke szerint ez a válasz fokozott riasztásra késztet bennünket, elindítva a felülről lefelé irányuló feldolgozást, amely megerősítheti a paranormálisba vetett hitünket, és szó szerint ahhoz vezethet, hogy szellemeket láthatunk. Egy 2013-ban közzétett tanulmány megerősíti, hogy a természetfeletti jelenségek tapasztalatai nagy valószínűséggel fenyegető vagy kétértelmű környezetben fordulnak elő.
Tehát azok az egyének, akik hisznek a szellemekben és más paranormális lényekben, a baljós paranormális erők munkájaként feloldhatják a kétértelmű ingereket. Például a hideg fuvallatokat és a nyikorgó hangokat egy régi házban, míg a hitetlenek valószínűleg hétköznapibb okokat keresnek.
A kognitív stílus megjósolhatja a paranormális hiedelmeket
Mint kiderült, az ember „kognitív stílusa” előre jelezheti a paranormális hiedelmeket. A kognitív stílus nem azonos az intelligenciával. A rendkívül intelligens emberek nagyon különbözhetnek egymástól, amikor a problémamegoldás stílusát választják, és eldöntik, mi igaz és mi nem.
Sokféle modell létezik a kognitív stílus megértésére, amelyek közül néhány meglehetősen bonyolult. Ezek közül talán a legismertebb Carl Jung elméletein alapul. Ez az alapja a népszerű Myers-Briggs típusleltárnak, amely 16 különböző kognitív stílus szerint osztályozza az embereket.
A „szellemlátás” szempontjából a legfontosabb kognitív stílusbeli különbség azok között az egyének között van, akik jellemzően intuitívak, szemben az őket körülvevő világot analitikus megközelítőkkel. Az intuitív kognitív stílussal rendelkezők hajlamosak „beidegződni”.
Gyorsan megoldást találnak a problémákra, és bíznak abban, hogy érzéseik és ösztöneik elvezetik őket az igazsághoz. Az elemző kognitív stílusúak viszont lassabban és módszeresebben haladnak. Nagy mértékben támaszkodnak az empirikus információkra, és igyekeznek elkerülni, hogy az érzelmek és az intuíció túlságosan befolyásolja őket.
Mindkét kognitív stílus hatékony lehet, de számos tanulmány kimutatta, hogy az intuitív kognitív stílus nagyobb valószínűséggel támogatja a paranormális hiedelmeket.