Amiért a magyar nem koccint sörrel – és egyéb furcsaságok a sörről

Közismert szokás, hogy a magyar ember nem koccint sörrel. Állítólag ennek az az oka, hogy miután Aradon kivégezték a szabadságharc tábornokait, az osztrák főtisztek sörrel koccintottak.

A világon azóta is mindenütt szokás sörrel koccintani, csak magyarlakta területeken nem.

Szintén régi szokás, hogy akinek az egészségére itták a kört, annak illett a korsót „egy cseppig” kiüríteni. Innen ered a „Fenékig!” szólás.

Az italokkal általában férfiak foglalkoznak, és ez a múltban is így volt. Az egyetlen kivétel a sör, ugyanis a történetében a nők fontos szerepet játszanak.

Az ókori Babilonban a sörház nemcsak kocsma, hanem bordélyház is volt, ahol a sör mellett a nők a testüket is felkínálták. Az inka birodalomban a templomban szűz nők szolgálták fel a sört, és később az oltáron a Nap számára feláldozták őket.

A germán hősmondában, az Eddában a nők mágikus képességének tartják, hogy életet adnak, és az üstjeikben tudnak erőt adó sört főzni azáltal, hogy a gabonából szomjoltó italt készítenek.

A finn Kalevalában szintén nők állítják elő a sört. A korai középkorban a serfőző nők, miután a sör készen lett, meghívták szomszédasszonyaikat egy kis sör melletti beszélgetésre.

Voltak olyan kocsmák, ahová férfiak be sem tehették a lábukat. A középkori kolostorokban apácák főzték a sört.