A Lucy Blake és kollégái által végzett, a testvérek elhidegülését vizsgáló, 2022-ben megjelent tanulmány megerősíteni látszik a megfigyelést, miszerint a családtagok hajlamosak hevesen védeni és őrizni személyes narratívájukat, és a testvéreknek gyakran nagyon különböző tapasztalatuk lehet a saját családjukról. A tanulmányban azt írják: „Az, hogy a szülőtől való elhidegülés a testvértől való későbbi elhidegüléshez vezethet, csak egy példa arra a hullámzó hatásra, amelyet az elhidegülés az emberek életére és kapcsolataira gyakorolhat.”
Magától értetődik, hogy egyes testvérek személyiségük, temperamentumuk és érdeklődési körük tekintetében annyira nem hasonlítanak egymásra, hogy semmilyen értelmes kapcsolat nem jöhet létre, mert csak a szüleik közösek bennük. Ennek ellenére a családi dinamika fontos szerepet játszik a felnőtt testvérek közötti feszült, nem létező vagy szándékosan megszakadt kapcsolatok lehetséges okai között.
A leggyakoribb okok között szerepel a testvérek közötti rivalizálás, az, ha a szülők másként kezelték a testvéreket, a testvérek közötti abúzus vagy az összeegyeztethetetlen felnőttkori döntések.
Olvass még a témában
Érdekes módon, míg a felnőtt gyermekre kulturális nyomás nehezedik, hogy kibéküljön a szülővel, és a szülői elhidegüléshez kulturális szégyenérzet társul, addig a testvéri elhidegüléshez nagyon kevés ilyen jelenség társul. A kulcs az lehet, hogy nem tűnik sürgetőnek a szakítás helyrehozása. Mindezzel együtt a kapcsolat természetesen helyrehozható, ám vannak a testvérek viszonyának megjavítását akadályozó tényezők, például:
