Lekoccolni
A diszkóban a hangos zene ellenére tisztán hallottam, amikor egy srác megkérdezte a barátnőmet, hogy ha meghívná egy italra, „le tudja-e majd koccolni a csúnya barátnőjét”. Tisztában voltam vele, hogy ő a csinosabb, de azt nem tudtam, hogy kifejezetten csúnya lennék. Azóta sem tartom magam szépnek.
A lájk
Az egyik legkedvesebb, legmegértőbb kolléganőm mindig ott volt nekem, amikor nem voltam jól és kellett egy barát. Mindig türelmesen meghallgatta, amikor a depressziómról és szorongásomról beszéltem neki, úgy éreztem, ő az irodában az egyetlen, aki nem ítélkezik felettem. Aztán egyszer láttam, hogy Facebookon egy olyan megosztott cikket lájkolt – és egyetértően kommentelt – ami arról szólt, hogy ma azért van annyi mentális betegség, mert az emberek gyengék, unatkoznak és így hívják fel magukra a figyelmet, pedig csak „ki kellene menniük dolgozni a földekre”. Azóta képtelen vagyok ránézni a lányra, rosszul vagyok, ha odajön hozzám, a vállamra teszi a kezét és megkérdezi, hogy érzem magam.
Olvass még a témában
Elmegy
Egy éve jártam az akkori pasimmal, mikor nálunk volt egy szilveszteri buli, az összes közös barátunkkal. Hallottam, amint a fürdőben a barátom egyik haverja azt mondja a legjobb barátnőmnek (rólam): „Nem egy szépség, de elmegy, meg hallom, hogy tűrhetően főz.” Nemcsak ez fájt, hanem az is, hogy a barátnőm erre nem mondott semmit, nem védett meg, és utána nem is mondta el nekem, mit mondott rólam ez a srác.
A cikk folytatódik, lapozz!