Mindannyian jártunk már úgy, hogy hallottunk valamit, amit nem kellett volna és nagyon rosszul esett, az internet népe őszintén vallott erről.
A lájk
Az egyik legkedvesebb, legmegértőbb kolléganőm mindig ott volt nekem, amikor nem voltam jól és kellett egy barát. Mindig türelmesen meghallgatta, amikor a depressziómról és szorongásomról beszéltem neki, úgy éreztem, ő az irodában az egyetlen, aki nem ítélkezik felettem. Aztán egyszer láttam, hogy Facebookon egy olyan megosztott cikket lájkolt – és egyetértően kommentelt – ami arról szólt, hogy ma azért van annyi mentális betegség, mert az emberek gyengék, unatkoznak és így hívják fel magukra a figyelmet, pedig csak „ki kellene menniük dolgozni a földekre”. Azóta képtelen vagyok ránézni a lányra, rosszul vagyok, ha odajön hozzám, a vállamra teszi a kezét és megkérdezi, hogy érzem magam.