Henrik
Henrik az öcsém, a család fekete báránya. Már tizenévesen egy drogfüggő csavargó volt, a szüleim kitagadták, amikor kb. a huszadik alkalommal játszotta el, hogy besurrant a lakásba és elvitt mindent, ami mozgatható. Én nagyritkán hallottam róla, amikor rám írt Facebookon, de általában kölcsön akart kérni és ilyenkor nem válaszoltam neki többet. Egyszer éjjel megjelent nálam, hogy egy utolsó esélyt kérjen.
Megetettem, megágyaztam neki a kanapén, majd reggel arra keltem, hogy meglépett és vitte az összes készpénzt is, amit talált. Akkor megfogadtam, hogy ennyi volt, de pár hónapra rá felhívott egy haverja, hogy Henrik túladagolta magát és kórházban van. Bementem hozzá és közöltem vele, hogy ez az utolsó esélye velem. Azt suttogta, hogy látta Istent „odaát” és ezentúl minden más lesz. Hozzám költözött, de a pénzem a párnám alatt tartottam. A leszokás pokoli volt és egy lyukas garast nem adtam volna érte, de tényleg megváltozott. Azóta négy év telt el és Henrikből új ember lett. Dolgozik és hetente többször templomba jár. A családból továbbra sem beszél vele senki, de én örülök, hogy adtam neki még egy esélyt, mert látom, hogy ezúttal komolyan gondolja.
