Ha sírni kezdesz a meditáció alatt, akkor valószínűleg nem az történik veled, amire számítottál és talán az is eszedbe jut, hogy ez normális-e egyáltalán, nem csinálsz-e valamit rosszul. Elvégre a meditáció lényege az lenne, hogy jobban érezd magadat, nem pedig az, hogy rosszabbul…
Az elmúlt időszakban bámulatos dolgokat állapítottak meg a meditációval kapcsolatosan. Kiderült, hogy nem csak lelki, hanem testi gyógyulást is képes előidézni, hatására mérhetően javulnak a különféle testi funkciók és még a vérkép is.
A meditáció alapvetően stresszoldóként szolgál, érzelmeket is kiválthat, ami teljesen normális – már maga a sírás is egy nagyszerű stresszoldó.
Lehet, hogy a elrejtett érzelmek azért voltak a felszín alatt, mert nem volt lehetőségük onnan előbukkanni. Pl., mert aktuálisan másra kellett koncentrálnod, vagy, mert nehéz volt bármit is kezdeni velük. A meditáció során azonban ezek az érzelmek észrevétlenül is feltörnek, úgyhogy előfordulhat, hogy könnyek szöknek a szemedbe. Olvass még a témában
Érdemes és lehetséges kezdeni ezzel valamit?
A meditáció közbeni sírás pozitív és felszabadító lehet, mert segít abban, hogy kapcsolatba kerülj az érzelmeiddel és feloldd azokat. A sírás nem rossz dolog, pedig sokan gyengeségként tartják számon. Az igazság viszont az, hogy a szomorúság és a kiszolgáltatottság érzése az emberi lét része, és ennek megtanulása fontos, terápiás jellegű is lehet.
A sírás segít csökkenteni a feszültséget, a kortizol szintet, a szorongásra és a depresszióra való hajlamot. Emellett az érzelmek elfojtását számos betegséggel kapcsolatba hozták már, többek között a szív- és érrendszeri betegségek megnövekedett arányával. Úgyhogy sírni nem ciki, főleg nem meditáció során, amikor a cél az, hogy kitisztuljon az elménk.
De valóban így van? A szakértők szerint a meditáció nem azt jelenti, hogy tiszta az elménk és „mindentől mentesek” vagyunk. Nem az a cél, hogy minden érzékelésünket megszüntessük, hanem az, hogy elfogadjuk: az érzelmek, a gondolatok jönnek, átáramolnak rajtunk és el tudjuk engedni őket – ha így jön a tiszta elme, az teljesen mást, mint amikor küzdünk azért, hogy bármit érezzünk, bármire gondoljunk. (Vagy semmit se érezzünk és semmit se gondoljunk.)
