Hozzátette: sosem érzett lelkiismeret-furdalást, és szerinte fontos lenne, hogy az emberek végre normalizálják azt, ha valaki nem akar gyereket, és egyszerűen csak nemet mond a terhességre – mindenféle magyarázat vagy trauma nélkül.
Sokan ezt a hozzáállást frissítőnek, felszabadítónak tartják. Úgy érzik, Lily Allen végre hangot ad azoknak a nőknek, akik nem akarnak mentegetőzni az abortuszuk miatt, és elegük van abból a társadalmi elvárásból, hogy csak tragikus háttértörténetek esetén lehet „jogos” a döntésük. És ebben egyébként teljesen igazuk van. Én is egyetértek azzal, hogy egy nőnek nem kell külön indoklással szolgálnia ahhoz, hogy joga legyen megszakítani a terhességét. Nem kell szegénynek, bántalmazottnak vagy tinédzsernek lennie – az is elég, ha úgy alakult, hogy teherbe esett, pedig nem akar gyereket.
De ezzel együtt sem tudok elmenni szó nélkül Lily Allen nyilatkozata mellett. Mert bár a jog az abortuszhoz valóban feltétel nélküli kell, hogy legyen, az, ahogyan ő beszélt róla, engem nem lelkesített, hanem elkeserített. Nem a jogot kérdőjelezem meg, hanem a hozzáállást, amit képvisel. Olvass még a témában
A vegán barátnőm szerint ez az egy tévhit tartja vissza az embereket a váltástól
„A gond az, hogy azt hiszed, van időd…” – 10 kőkemény idézet, ami nem esik jól, de fontos tudni
Így változik meg az étvágyad a ciklus különböző szakaszaiban
A transzgenerációs minta, amit ki kellett oldanom ahhoz, hogy igazi társa lehessek a férjemnek
Az abortusz nem szégyen, de nem is bagatellizálható
Egy súlyos, komoly és felelős döntés, ami – még ha valaki teljes meggyőződéssel hozza is meg – nem lehet egyenlő a fogamzásgátlással. Azt mondani, hogy valaki nem tudja, hány abortusza volt, számomra nem a felszabadító őszinteség csúcsa, hanem egy rideg, cinikus távolságtartás jele.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
