Különös belegondolni, hogy egy szakítás után milyen fokozatosan távolodunk el attól a személytől, aki korábban mindenkinél közelebb állt hozzánk. Hiszen egy időben mindent tudtunk róla; kezdve attól, hogyan telik egy átlagos napja, egészen addig, hogy hány órakor csörög reggel az ébresztőórája.
Szerelemből barátság?
Még egy darabig beszélgettem vele arról, hogy hamarosan jobban lesz, meg hogy inkább most derüljön ki az ilyen, mint később (csupa sablon szöveg), majd elköszöntem tőle. Most őszintén; ugyan ki hallgatná szívesen az exe szerelmi problémáit? Én annyira nem. Mert bár nincsenek már olyan érzéseim iránta, mégis felkavaró tud lenni ez a helyzet. Őszintén remélem, hogy rendbe jönnek a dolgai, de ez az egész ráébresztett: sosem tudnánk barátok lenni. Egyáltalán lehet barátság két olyan ember között, akik egykor együtt voltak?
Egyszer hallottam valahol egy érdekes gondolatot ezzel kapcsolatban, amivel teljesen egyetértek, és amit azóta sem felejtettem el:
Az, hogy hogyan viszonyulsz az exedhez, attól függ, milyen szerepet szánsz neki a jövődben.
Ha megbántott, összetörte a szíved, és te még mindig kedvesen tartod vele a kapcsolatot, akkor annak leginkább egy oka lehet csak: a szíved mélyén még reméled, hogy egyszer újrakezdhetitek, tiszta lappal. Persze kivételek mindig vannak. Lehet, hogy bizonyos esetekben működhet a barátság. Ha például közösen döntöttetek a szakítás mellett, mert tényleg mindkettőtöknél elmúlt, akkor talán fent tudjátok tartani a kapcsolatot. Ez azonban könnyen meginoghat, ha az egyikőtök megismer valakit. Biztosan megéri ez az egész a fájdalmat?
Néhány ember csak egy-egy fejezet erejéig szerepel a könyvedben. Bármennyire is ragaszkodsz a közösen átélt emlékekhez, el kell engedned őket, hogy jusson hely a többi kalandnak is. Persze maradhattok jóban, időnként még egy-egy beszélgetés is belefér; de talán jobb megoldás, ha barátaidnak olyan személyeket választasz, akik sosem törték össze a szíved – épp ellenkezőleg, segítettek begyógyítani a sebeket.