Mindannyiunkat érdekelne mikor milyen fűszernövényt érdemes főzéskor használni. Egyes fűszerek olyannyira kiemelik bizonyos ételek ízét, hogy vétek nélkülük a főzés.
A babérlevél (Laurus nobilis)
Kis-Ázsiában, a Földközi-tenger vidékén és az Atlanti-óceán mediterrán éghajlatú szigetein honos növény. Az ókori görögök hittek abban, hogy a babér segítségével megőrizhetik egészségüket és boldogságukat.
Illóolajat, csersavat és keserű anyagot tartalmaz. Burgonyából készült ételekhez, gulyáshoz, káposztafélékhez, vadhúsokhoz, vadas mártáshoz, sonkapáchoz, savanyúságokhoz, egybesült sertés- és marhahúshoz, savanykás ízű mártásokhoz, szószokhoz, pástétomokhoz, savanyú és ecetes ételekhez elengedhetetlen ízesítő.
Társíthatjuk petrezselyemmel, kakukkfűvel és curryvel.
A bazsalikom (Ocimum basilicum)
Eredetileg Dél-Ázsiából, Perzsiából, Afrikából került Európába, és itt is kedvelt, egynyáriként termesztett kerti, cserép- és fűszernövény lett.
Kellemes, a szegfűszegre emlékeztető, fanyar illatú, pikáns ízű fűszernövény, ami illóolajat, cseranyagot, szaponint és keserű anyagot tartalmaz.
Igen sokoldalúan használható: levesek, (különösen fehér babból készült) főzelékek, saláták, szószok, pácok, sültek, mártások, darált húsok, halételek, kolbászáruk, növényi ecetek, ecetes és vizes uborka ízesítéséhez, gyógytea készítésére.
Főtt ételekhez a főzés utolsó perceiben kell hozzáadni. Íze a legjobban citrommal és fokhagymával kombinálva érvényesül.
A borsikafű (Satureja hortensis)
Jellegzetes, borsra emlékeztető, fűszeres illatú és ízű növény. Kedvelt aromája miatt általánosan elterjedt. A bazsalikomhoz és a majoránnához hasonlóan morzsolt állapotban (Satureiae herba) kerül forgalomba, de zölden is használják.
Diétás ételek, saláták, fűszerezésére kiváló. Felhasználható burgonya-, káposzta-, gombás ételek, kolbászáruk, vadpácok, mártások, majonéz, ecetes és vizes uborka készítésekor. Mivel csökkenti a felfúvódást, előszeretettel ízesítenek vele babos ételeket.
Erős aromája keserűvé teheti az ételt. Csak a főzés végén kell az ételhez keverni. 
A borsmenta (Mentha piperata)
Gyümölcssalátákhoz, pulyka töltelékébe, szószok, mártások, teák, likőrök, ízesítésére, kozmetikai készítményekhez kíváló.
Kandírozott leveleivel az édes ételeket díszíthetjük.
A citromfű (Melissa officinalis)
A Közel-Keletről származik, a mediterrán éghajlatot kedveli. Vadon csak szórványosan fordul elő, de kertekben sokfelé megtalálható.
A citrom illatára emlékeztető friss levelét saláták, mártások, főzelékek, töltelékek, gyümölcslevesek, gyümölcssaláták, gomba-, hal-, szárnyas- és vadételek, fűszerecetek ízesítésére használjuk.
Kiváló desszertek, valamint limonádé, tea, Martini-koktél és vaníliapuding ízesítésére is.
A kakukkfű (Thymus)
Már az egyiptomiak és a görögök is használták, de ma már minden konyhában nélkülözhetetlen. Különösen a franciák kedvelik.
Felhasználják: nehezebben emészthető levesekben (bab, borsó, burgonya, hal, káposzta), burgonyafőzelékben, salátáknál (burgonya, zeller, paradicsom, paprika), sültekhez (baromfi, marha), vadas ételekhez, töltött káposzta, véres és májas hurka, kolbászok, májkeverékek, halételek, körözöttek, növényi ecetek és a vörösbormártás készítésénél.
Petrezselyemmel keverve kitűnő fűszeres vajat készíthetünk belőle. Különleges ínyencfalat a kakukkfüves nyúlpecsenye.
A kapor (Anethum graveolens)
Levele, fiatal virága és beérett termése egyaránt alkalmas fűszerezésre. A hajtásokat és a leveleket frissen és szárítva is használjuk.
A frissen szedett, zsenge hajtásaiból készített kaporszósz főtt húsokhoz, húsgombócokhoz, hal-, rák- és csigaételekhez is kiváló. Őrölt magjával a véres hurkát ízesítik.
Használják még levesek, főzelékek, saláták, egyes gombaételek, körözöttek, mártások ízesítésére, a kovászos uborka, a paprika, a savanyú káposzta és a tök eltevésénél. Gyakran tesszük fűszeres ecetekbe és páclevekbe.
A friss zöld kapor az erdélyi ordás-palacsinta ízesítője; a tökfőzelékhez szinte elengedhetetlen.
A lestyán (Levisticum officinale)
Régebben a falusi kertekből nem hiányozhatott, mind friss, mind szárított állapotban egyaránt használták.
A kereskedelemben csak a szárított és vágott gyökere (Levistici radix) kapható.
Levesek, saláták, diétás ételek és italok, ecetek fűszerezésére, de a likőr- és konzerviparban is nélkülözhetetlen.
A majoránna (Origanum majorana)
Eredeti hazája a Földközi-tenger környéke, de ma már nagyüzemi módon és kiskertekben egyaránt termesztik.
Felhasználható levesek (főleg krumpli- és gombaleves), főzelékek (krumpli-, bab-), mártások, húsételek, köztük szárnyas és vadhúsok, továbbá húskészítmények (kolbász, hurka), valamint borok ízesítésére.
Kacsa, bárány, birka, ürü, továbbá grillételek, májas és véres töltelékek elkészítésénél szinte nélkülözhetetlen, mert tompítja vagy elveszi a húsok mellékízét.
A metélőhagyma vagy snidling (Allium schoenoprasum)
Erősen fűszeres, a hagymáéhoz hasonló ízű, finom fűszernövény. Főzni nem szabad, közvetlenül tálalás előtt adjuk az ételhez. Nemcsak ízesíti az ételt, de díszít is, ráadásul nagyon jó étvágygerjesztő és gyomorerősítő.
Főleg a krumplit, babot, borsót, a húsleveseket, salátákat, sülteket, tojásételeket, szendvicseket, a túrót és a lágy sajtokat, valamint halételeket és mártásokat ízesítenek vele.
Oregánó vagy szurokfű (Origanum vulgare)
Egész Európában ismerik és használják, de fűszerként főleg a mediterrán konyhára jellemző (gyakran bazsalikommal és rozmaringgal kombinálva).
Frissen leszedett leveleit salátákhoz adják. Virágzó hajtásait vágva vagy morzsolva árusítják. Mióta a zacskókon a „szurokfű” feliratot „oregano” váltotta fel, rendkívül divatos fűszerré vált.
Nemcsak az olaszos fogásokhoz, de különféle egyéb levesekhez, töltelékekhez, paradicsomos, burgonyás, halas, babos ételekhez, pástétomokhoz, mártásokhoz is használják.
A petrezselyem (Petroselinum)
Eredetileg Dél-Európában, a Földközi-tenger vidékén honos, azonban mára az egész világon elterjedt.
Frissen és szárított állapotban levesekhez, töltelékek, főzelékek, főtt és pirított burgonya, tojásételek, saláták ízesítésére, liba, kacsa, csirke sütésekor és ételek díszítésére használjuk.
A már majdnem elkészült, de inkább a kész ételhez adjuk, mert nem csak aromáját, de vitamintartalmát is elveszíti főzés közben.
A rozmaring (Rosmarinus officinalis)
Dél-Európában honos, de nálunk is újra kedvelt. A kámforra emlékeztető keserű, aromás fűszert az örökzöld bokor leveleiből kapjuk.
Használják mártások, vadhúsok, pácok, szárnyas sültek, zsíros húsételek, gombás- és halételek fűszerezésére, valamint különleges növényi ecetek készítésére, továbbá zsályával és hagymával pácok, szószok, bárány-, és birkahúsból készített ételek, vadhúsok (őz, szarvas, nyúlhúsok), ízesítésére, illatosítására.
Főleg a mediterrán konyhára; azon belül a francia és olasz ételekre jellemző.
A tárkony (Artemisia dracunculus)
Erdélyből került Magyarországra. Régebben nagyon kedvelt, jellegzetesen fűszeres illatú, kissé kesernyésen csípős ízű fűszer.
Friss, zöld állapotában, vagy sóban, illetve ecetes vízben eltéve és szárítva is felhasználható. Saláták, ecetes savanyúságok eltevésénél, de levesek, főtt húsok, szárnyasok, birka, bárány, vadhúsok, valamint zöldbab-, zöldborsó-, és burgonyafőzelékek, ecetek ízesítésére is használják.
A zsálya (Salvia)
Dél-Európában, a Földközi-tenger mellékén honos, igen elterjedt. A középkori kolostorkertek megbecsült gyógynövénye volt.
Zsályával fűszerezhetjük a zsíros húsételeket, de kacsa-, liba-, pulyka- és vadhúsok, hústöltelékek, máj, főtt és sült halak, pástétomok, lágy sajtok, főtt tészták ízesítésére is kiválóan alkalmas.
Fűszerkeverékek alkotóeleme.