A tisztás
Haverokkal kirándultam és lemaradtam. Eltévedtem, lemásztam egy sziklán és lecsúszva egy tisztásra érkeztem, ahol egy srác a fűben ülve szendvicset evett. Kicsit beszélgettünk, majd megkérdeztem, hol lehet innen kimászni. Azt mondta, egy órája keresi a kiutat, de nem találja, ezért állt neki enni. Végül ketten egy óra szenvedést követően nagy nehezen kijutottunk (egymást húzva-tolva a sziklán, mindkettőnk bőr-övét és az összecsomózott pulcsiját kötélként használva), de azt hittem, ott halunk meg mindketten a hegyen. Lihegve, megkönnyebbülve, egymást megölelve köszöntünk el.
A baleset
Egy korombeli férfival (45 év körüli) beszélgettem barátnőm esküvőjén, aki elmesélte, hogy mentős volt és mennyire megviselte egy autóbaleset, amiben meghalt két kislány. Kérdeztem, hol történt az eset, meg még pár részletet. Kiderült, hogy húsz évvel ezelőtt őt riasztották a balesethez, amiben meghalt a két húgom.
Olvass még a témában
Amikor az agy már nem kontrollál: ezért van, hogy késő este jönnek a legjobb gondolataink
Mi történt veled, ami olyan volt, mintha egy filmben történt volna?
„Mi a véleménye az oltásról?” – 7 kérdés, amit sosem szabadna hallanunk egy állásinterjún
5 utolsó pillanatos ajándékötlet, amiről nem látszik messziről, hogy elfelejtetted időben megvenni
A járat
Törölték a járatomat és közölték, hogy csak vasárnap megy a következő gép. Péntek este volt. Nekem egy felvételim volt másnap, egy nő a lánya szülinapjára igyekezett, egy srác a bátyja esküvőjére, egy fiatal lány munkainterjúra, egy idős házaspár meg egyszerűen csak haza akart jutni. Hatan béreltünk egy mikrobuszt és felváltva vezetve hét és fél órát száguldottunk éjjel a hóviharban. Szürreális, stresszes, de remek élmény volt, a lánnyal a mai napig tartom a kapcsolatot.
A cikk folytatódik, lapozz!
