Mi akartál lenni gyermekkorodban? Állatorvos, űrhajós, pilóta, rendőr, tanár, vagy talán hercegnő? Az igazság sajnos az, hogy az egykori ábrándjainkat meglehetősen kevesen váltjuk valóra.
Magamat szerencsésnek érzem, mert gyermekként fotókat vágtam ki a nagymamám által minden nap vásárolt újságok hasábjaiból. Újat alkottam belőlük, egy-egy felirattal ellátva. Ma pedig már valóban újságíróként dolgozom, amit abszolút pozitívan is élek meg. De mi van akkor, ha ugyan az álmok még teljesülnek is, de egyáltalán nem azt kapjuk, amire számítottunk?
Egy német kutatás nemrég azt vizsgálta, hogy mely szakmákat becsülik meg az emberek a legkevésbé. A vizsgálat során olyan tényezőket vettek figyelembe, mint például a rendszeres, nem önként vállalt túlórázás, a túl alacsony fizetés, a fizikai megterhelés, az egészségügyi kockázat vagy a szakma általános rossz hírneve. Olvass még a témában
„Az anyósom beszól, a nagybátyám üvöltve politizál.” – Neked milyen magánszám szerepel a toxikus családi bingón?
A tavasz kedvence, az újhagyma. Már a közelében is pusztulnak a kórokozók!
Ilyen hatással volt rám, miután végleg elengedtem a régi, lezáratlan projektjeimet
„Előbb-utóbb rájönnek, hogy alkalmatlan vagyok…” Az imposztor szindróma
A megkérdezettek 85%-a mondta azt, hogy az alacsony jövedelme miatt érzi azt, hogy egy adott szakma nincs eléggé megbecsülve. A felmérés során a résztvevőket arra is kérték, hogy nevezzenek meg olyan konkrét szakmákat, amiket hálátlannak tartanak.
