Rossz munkakörülmények és alacsony fizetés? Már ez a két tényező is bőven elég ahhoz, hogy hálátlannak érezd a munkádat, de most egy új kutatás keretében fény derült arra, hogy melyek azok a szakmák, amelyeket sokan a legkevésbé értékelnek.
Mi akartál lenni gyermekkorodban? Állatorvos, űrhajós, pilóta, rendőr, tanár, vagy talán hercegnő? Az igazság sajnos az, hogy az egykori ábrándjainkat meglehetősen kevesen váltjuk valóra.
Magamat szerencsésnek érzem, mert gyermekként fotókat vágtam ki a nagymamám által minden nap vásárolt újságok hasábjaiból. Újat alkottam belőlük, egy-egy felirattal ellátva. Ma pedig már valóban újságíróként dolgozom, amit abszolút pozitívan is élek meg. De mi van akkor, ha ugyan az álmok még teljesülnek is, de egyáltalán nem azt kapjuk, amire számítottunk?
Egy német kutatás nemrég azt vizsgálta, hogy mely szakmákat becsülik meg az emberek a legkevésbé. A vizsgálat során olyan tényezőket vettek figyelembe, mint például a rendszeres, nem önként vállalt túlórázás, a túl alacsony fizetés, a fizikai megterhelés, az egészségügyi kockázat vagy a szakma általános rossz hírneve.
A megkérdezettek 85%-a mondta azt, hogy az alacsony jövedelme miatt érzi azt, hogy egy adott szakma nincs eléggé megbecsülve. A felmérés során a résztvevőket arra is kérték, hogy nevezzenek meg olyan konkrét szakmákat, amiket hálátlannak tartanak.
Melyik az a szakma, ami éllovas lett?
Talán nem meglepő módon az ápoló. Amellett, hogy egyáltalán nem keres sokat, a munkája során magas az egészségügyi kockázat, ráadásul folyamatosan fizikai és olykor lelki megterhelésnek van kitéve. Az ápoló szakmát szorosan követte a csomagkézbesítő, majd a tanító, a szemétszállító, a rendőr és a pincér, esetükben pedig a leggyakoribb magyarázat, ahogyan az várható volt, a pénzügyi tényező .
Hogy a lista mennyire lehet reális, azt jól mutatja, hogy a megnevezett szakmák közül egyik sem szerepel a jól fizetettek között. Ellenben a legjobban fizetett szakmák közül, mint a mérnök, a programtervező informatikus, a jogász, az egyetemi rektor, a sebész vagy a menedzser, egy sem került fel a hálátlan listára.
Minden kétséget kizáróan, ha az ember munkájáról van szó, az a legfontosabb, hogy szeresse, vagy legalábbis elfogadja. Ne kényszerként, a megélhetése feltételeként tekintsen rá. Ehhez persze nagy segítség az is, ha nem is kimagasló, de legalább korrekt a fizetése. Azt sem érdemes elfelednünk, hogy minden szakmának megvan a maga szépsége és haszna. Egyiket sem szabad lenéznünk vagy kevesebbnek tartanunk a másiknál.