Mi a jó döntés?
A hallgatás bűn, de a dolgok kimondásával kockáztatjuk a barátságunkat? Szerintem a legjobb megoldás mindig egyénfüggő. Egy másik legjobb barátom esetében teljesen biztos vagyok abban, hogy a szemébe mondtam volna a dolgokat, mert egyrészt ő képes ezzel megbirkózni, másrészt tudom, hogy számára a megcsalás egy kapcsolat végét jelenti.
Ez a barátnőm viszont teljesen másképp vélekedik a félrelépésről és nem akart kilépni a párkapcsolatából. Viszont a megcsalás terhét sem akarta magán cipelni, ezért az elméje egyből védekező üzemmódra kapcsolt. Nem dolgunk meghozni egymás helyett a döntéseinket és én nem akartam azt éreztetni vele, hogy valahogy döntenie kellene. Azt érezte volna, hogy kötelessége elhagynia párját, máskülönben megbélyegezték volna. Mondjuk úgy, hogy egy őszinte hallgatást választottam, ami beszédesebb volt mindennél.
