A szó végi -u, -ú, -ü, -ű helytelen használata
Biztosan sokan emlékeznek általános iskolából a szabályra: “A szavak végén az -ú, -ű mindig hosszú, kivéve…”. Van néhány rövid u-ra vagy ü-re végződő szavunk, sőt olyan is van, hogy a szóvégi magánhangzó rövidségének jelentést megkülönböztető szerepe van, például az áru - árú esetében.
Indokolatlan nagy kezdőbetű
Az ünnepeket a helyesírási szabályzat szerint kis betűvel írjuk, még akkor is, ha képeslapokon gyakran találkozunk a Húsvét vagy Karácsony formával. A személyes névmások nagy kezdőbetűs változata (Önnek, Veled) nem számít kimondottan helyesírási hibának, de sokan fölösleges modoroskodásnak tartják.
Olvass még a témában
Különírás-egybeírás
Autó vásárlás. Iskola igazgató. Állás hirdetés. Az internetes szavazás szerint a felhasználóknak fel áll a hátán a szőr, ha külön látják leírva ezeket a szavakat. A hibázók mentségére legyen mondva, hogy az egybeírás-különírás kérdése valóban nem egyszerű, nagyon sok szabály vonatkozik erre a kérdéskörre, és még bizony olyan helyzet is akad, amikor ezek sem adnak teljesen egyértelmű választ arra, hogy hány szóba is kellene írni valamit.
A cikk folytatódik, lapozz!
