Mindannyian voltunk már ebben a helyzetben: hánykolódtunk az ágyunkban, és nem tudtunk elaludni. Ha az órára nézünk, percről percre csak még idegesebbek leszünk, fejben azt számolgatjuk, mennyi időnk van még a reggeli ébresztőig, és még idegesebbek leszünk, hogy miért nem alszunk már, mi lesz velünk így holnap. Amitől persze végképp lehetetlenné válik, hogy álomba merüljünk.
Végtelen gondolatok cikáznak a fejünkben. Holnap nagyon fáradt leszel! Mit csináljak, ha nem tudok aludni! Holnap fontos teszt vár rám, amin jól kell teljesítenem! Csalódottságot és nyomást érzünk. Elkezdhetünk játszani a telefonunkon, vagy bekapcsolhatjuk a televíziót, hátha attól elfáradunk. De ha ismerős neked ez a forgatókönyv, akkor azt is tudod, hogy ezek a tevékenységek a legritkábban vezetnek gyors elalváshoz, és nyugodt, pihentető álomhoz.
Amikor elkezdjük megtapasztalni ezt a nyomást, hogy el kell aludnunk, vegetatív idegrendszerünket harci vagy menekülési állapotba hozzuk. Valójában rendkívül nehéz lesz elaludni, ha a tested éber állapotban van. Furcsa módon, amikor azt mondjuk magunknak, hogy aludjunk el, az ellenkező reakció lép fel, és végül szorongást keltünk így magunkban. A klinikusok ezért sokszor a paradox szándékként ismert megközelítést alkalmazzák, hogy segítsenek az embereknek elaludni. Olvass még a témában
Mi az a paradox szándék?
A paradox szándék egy pszichoterápiás technika, amely arra utasítja a klienseket, hogy folytassák vagy rontsák tovább a nemkívánatos viselkedést. Bár az előfeltevés nagyon ellentmondásos, a cél az, hogy az ügyfél úgy érezze, uralja a helyzetet. Ralph M. Turner és Michael Asher pszichológusok a PI-t használták azoknál, akiknek alvászavarai voltak. Arra kérték az alvászavarral küzdő embereket, hogy próbáljanak ébren maradni, ameddig csak lehet. Arra a következtetésre jutottak, hogy az álmatlanságban szenvedőknek nagyfokú teljesítményszorongása volt, és az elalvással járó nyomás levezetésével el tudtak végre aludni.
