Ingyen elérhető online kurzusok a Harvardon, Skype-os nyelvtanfolyam, jógavideók és nagytakarítás. A közösségi oldalak szerint az összes ismerősöd ezzel tölti a karantént, te meg reggel 10 percig kerested a hajtogatásra váró ruhák között a zoknid párját, és utána úgy döntöttél, ennyi akció elég volt egy napra. Azért jöttem, hogy elmondjam: jól van ez így.
Nem semmi időket élünk. Lehet, hogy voltak már durva napjaid, például gyereknevelési tippeket kaptál az anyósodtól, egyszer melletted rúgott be a céges bulin a főnököd vagy kikapcsolódott a melltartód a metrón, és így kellett a végállomásig utaznod, de ilyet még te sem pipáltál. Éppen egy világjárvány kellős közepében csücsülünk, és te nem most éled életed legkreatívabb, legtermékenyebb napjait? Szerintem ez azért nem hangzik valami teljesen felfoghatatlan dolognak.
Figyelj, ha te a héten negyedjére sütsz nyolc fonatos kelt kalácsot, akkor először is: honnan vettél élesztőt? Másodszor: szuper, ha ebben találsz egy kis megnyugvást, ha ezzel tudod elterelni a gondolataidat vagy ettől érzed úgy, hogy van valami ritmusa a napodnak.
Ha ugyanezt az élményt abban találod meg, hogy időnként megnyomod az „igen, meg akarom nézni a következő részt is” gombot, és időnként félresöpröd a pizzás dobozokat, de csak azért, hogy el tudj menni az ajtóig átvenni a következő adag kaját, akkor… Nos, óvatosan seperj azért össze, mert az alapvető higiénia fenntartása most különösen fontos, de nyugi, elég lesz lecserélni a paradicsomszószos pólót, meg persze kezet mosni, aztán nyugodtan vissza is feküdhetsz.
A helyzet az, hogy olyan kihívásokkal kell most szembenéznünk, amilyenekkel soha korábban.
És fogalmam sincs, miért terjedt el a közösségi médiában, hogy most aztán tengernyi a szabadidő, de egy olyan képzelt világról beszélünk, ami elhitette velünk, hogy teljesen normális dolog nyilvános helyeken kacsacsőrt mutatni a kamerába, szóval bármi megtörténhet. A valóság ezzel szemben persze az, hogy a kacsacsőr a kávézó szomszédos asztalától nézve elég hülyén mutatott, a szabadidőnk pedig semmivel sem lett több: a legtöbben ugyanúgy dolgoznak, csak most mindezt a megszokott ritmus helyett egy nem munkára kitalált helyen (azaz otthon) kell elvégezniük, nehezített kommunikációval, sokszor a nem legoptimálisabb eszközökkel, miközben meg kell szervezni a bevásárlást, el kell menni a patikába a nagyi gyógyszereiért, tanulni kell a gyerekkel és komoly energiával kordában tartani az agyunk azon részét, ami szeretne belemerülni a pánikba, mint egy pezsgőfürdőbe az olyan wellness hétvégén, amire most jó darabig nem megyünk.
Mindannyian átszerveztük az életünket, elfogadtuk, hogy hetekig, hónapokig nem találkozunk a szeretteinkkel, hogy ezen a nyáron nem fogunk fröccsözni a Városligetben és valószínűleg a balatoni nyaralásnak is annyi.
Ha ezen körülmények között van lelki erőd ahhoz, hogy néha elmosd a kávésbögrédet, mielőtt az újabb adagot lefőzöd bele, te vagy a hősöm! Ha nem volt lelki erőd a héten újraolvasni a Háború és békét – én nem fogok ferde szemmel nézni rád a maszkom mögül.
Az tény, hogy ha valamikor, akkor hát most van itt az ideje annak, hogy jobb emberré válljunk. Ennek lehet része az önfejlesztés, a kockás has vagy az udmurt nyelv alapszintű elsajátítása is, de ha nem leszünk figyelmesebbek, megértőbbek és segítőkészebbek egymással és önmagunkkal is, akkor a YouTube összes jógavideója sem fog segíteni. Úgyhogy semmi para, ha ma még nem mostad le az ablakokat vagy nem rendezted ábécé rendbe a könyvespolcot. Hívd fel a nagyit, kérdezd meg a szomszéd nénit, hogy kell-e neki valami a gyógyszertárból vagy írj egy támogató üzenetet a sok gyerekes barátaidnak, és veregesd meg a válladat, amiért kitartasz. Máris egyensúlyba hoztad a mérlegedet.