Szülőként is átéltem
Tóthné Glázer Virág (37) tíz héttel hamarabb jött világra, mint ahogyan a szülei várták. Az 1250 grammos csöppség azonban rácáfolt a közhiedelemre, és viszonylagos gyors tempóban kezdte behozni a lemaradását.
– Vidéken születtem, de mivel ott nem volt koraszülöttosztály, ezért szinte azonnal átszállítottak Budapestre a SOTE II. számú Gyermekgyógyászati Klinikára. Itt inkubátorba tettek, mivel CPAP-készülékkel kellett segíteni a légzésemet. Ennek lényege, hogy folyamatos pozitív légúti nyomást kap a kisbaba tüdeje. Nekem is szükségem volt rá, mert vészes vérszegénység alakult ki nálam, illetve a laboreredményeim sem lettek igazán jók.
Virág két hónapot töltött kórházban, mivel ennyi idõ alatt érte el a 2000 grammot, amely ahhoz szükséges, hogy hazaengedjék. A gyors súlygyarapodásban valószínûleg az is közrejátszott, hogy a kislányt már a kórházban anyatejjel táplálták, és az édesanyja otthon is tudta szoptatni. Ennek köszönhetõen nagyjából hasonló iramban fejlõdött, mint az idõre érkezett babák. Virág a koraszülöttségébõl fakadóan nem szenvedett semmilyen betegségben, amely kihatással lett volna a fejlõdésére. Talán egyetlenegy dolgot tudtak csak visszavezetni korai érkezésére, mégpedig a figyelemzavart. Olvass még a témában
– Ugyanolyan ütemben fejlõdtem, mint a kortársaim. Ám késõbb kiderült, hogy nagyon hiperaktív voltam, ráadásul figyelemzavaros. Ezt a diagnózist ugyan csak felnõttfejjel állapítottuk meg, de szüleim már gyerekkoromban igyekeztek kezelni, így édesanyám hetedikes koromig velem tanult. Idõvel aztán megtanultam kontrollálni a dolgokat, ezért késõbb már nem igazán befolyásolta az életemet. Sikeresen elvégeztem a fõiskolát, diplomás szakápoló végzettséget szereztem, most szakasszisztensként dolgozom egy tüdõgyógyászati osztályon.
