Fotó: Nádudvari Petra, a kép szerzői jogvédelem alatt áll.
– Mindkét gyermekem koraszülött volt. Levente tíz és fél éves, õ 2400 grammal született, az orvosok azt mondták, hogy nem fejlõdött rendesen méhen belül. Krisztián most kilencéves, õ 1910 grammal jött a világra, vele egy egész hónapot töltöttünk a kórházban. Nagyon rémisztõ volt átélni ezt az idõszakot, még úgy is, hogy szakmabeli vagyok. A várandósságaim alatt semmi probléma nem adódott, de vélhetõen a terhességi cukorbetegség, valamint a méhnyakgyengeségem okozhatta a koraszüléseket. Az egyik orvos azt mondta, hogy a hajlam öröklõdik, vagyis mivel én koraszülött voltam, így nagy esélye volt annak, hogy a gyermekeim is azok lesznek. A kisebbik fiamnál sajnos fellépett egy oxigénhiányos állapot is, amely hála égnek csak nagyon kis mértékben érintette a beszédközpontját. Vele emiatt jártunk logopédiai kezelésre. Ami még érdekes, hogy mindkét gyermekemnél megjelent a figyelemzavar, ami valószínûleg ugyanúgy visszavezethetõ a koraszülöttségre. Nagyon sok fejlesztésre járnak a fiúk ma is, illetve beiktattuk az életükbe a sportot, ami igencsak hasznos minden szempontból. Szerencsésnek érzem magam, mert nekünk tényleg sokat segítenek a szakemberek, sõt már a kórházban is rengeteget segítettek az orvosok. A kezdeti hátrányukból mindössze annyi maradt, hogy egy kicsit csúnyán írnak. Ugyan azt mondják, hogy a koraszülött gyerekek körülbelül másfél év idegrendszeri lemaradásban vannak a társaikhoz képes, nálunk ez inkább Krisztiánon látszódik, de ettõl függetlenül teljes életet élünk mindannyian.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
