Olyan ez, mint egy bokszmeccs. Bent vagyok a ringben, kapom az ütéseket, próbálok talpon maradni, figyelni, reagálni. És két menet között leülök a sarokba. Lihegek, ég az izom, zúg a fejem. Ilyenkor nem azt akarom hallani, hogy „legközelebb tartsd lejjebb a kezed” vagy „próbálj máshogy kitérni”. Tudom. Esküszöm, tudom. Csak most hadd üljek itt egy percig. Hadd mondjam ki, hogy ez most rohadt nehéz.
Amikor panaszkodom neked, az nem azért van, mert nem tudom, mit kellene csinálnom. Nem azért, mert elvesztem, vagy mert azt várom, hogy majd te oldod meg helyettem. Azért mondom el, mert közel vagy hozzám. Mert bízom benned. Mert tudom, hogy ismersz annyira, hogy tudd: nem fogok itt maradni örökre. Fel fogom venni újra a kesztyűt, visszamegyek a ringbe, és megpróbálom megoldani.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
