Mentális betegségben szenvedők, mi volt az első jel, amikor rájöttél, hogy valami nem stimmel veled?

Hatéves voltam, amikor a napköziben egy lány lehülyézett. Azonnal elindultam az iskolaudvar végébe, ahol tudtam, hogy laza a vaskerítés. Kitéptem egy vasrudat és elindultam, hogy megtoroljam a beszólást. Láttam magam előtt, ahogy addig verem a fejét, amíg véres pép nem lesz. Szerencsére a napközis tanárnők idejében lefogtak. Kiderült, hogy bipoláris skizoaffektív zavarom van.

Egyetemen annyira szorongtam, hogy az összes első vizsgáimon megbuktam, ami nem csoda, hiszen nagyrészt ki sem tudtam kelni az ágyból. A szüleim azt mondták, hagyjam ott a sulit és menjek terapeutához. Megtettem, de félév után sem éreztem semmi javulást, egyik éjjel viszont arra észleltem, hogy késsel a kezemben állok a konyhában és a csuklómhoz nyomom. A nővérem látta ezt és szólt a szüleimnek, akik azt mondták, most azonnal bemegyek kórházba. Tiltakoztam, de ott végre életemben először valódi segítséget kaptam. Beállították a gyógyszereimet és olyan volt, mintha egy hatalmas fekete felhő eltűnt volna a fejem fölül.