Úgy tanultuk, hogy a szex akkor „sikeres” ha – ideális esetben – mindkét fél számára orgazmussal végződik az aktus, pedig aki a Karezza nevű szextechnikát gyakorolja, annak nem jelent kudarcot, ha nem jut el a csúcsra, sőt.
A „karezza” olasz szó, jelentése simogatás, összebújás és neve alapján az olyan aktusra törekszik, melynek nem az orgazmus a célja, hanem a párok között intim kapcsolat elmélyítése. Ezt csókokkal, finom érintéssel, mély lélegzetekkel, ölelkezéssel éri el, illetve azzal, hogy a párok teste összeér és egymás szemébe néznek.
A Karezza technikáról először egy feminista, Dr. Alice Bunker Stockham írt, aki 1896-ban jelentette meg könyvét „Karezza, a házasság erkölcse” címmel. Célja az volt, hogy a Karezzát fogamzásgátló metódusként mutassa be, illetve a nemek közötti szexuális egyenlőséget hangsúlyozza azzal, hogy a női gyönyört előtérbe helyezi, de a Karezza nemcsak emiatt van jó hatással a házasságra.
Csökkenti a szorongást
Ez a tudat mindkét nem számára jelentősen lecsökkenti az együttlét élvezetét és már csak azért is nagyon rossz megközelítés, mert a nők egy része nem is képes az orgazmusra, legalábbis partnerrel nem jut eljutni a csúcsra.
A Karezza leveszi róluk a nyomást, ahogy azokról a férfiakról is, akik merevedési probémával küzdenek.
Segít megélni a pillanatot
Hogy együtt vagytok, a testetek összeér, hogy érzitek hogy összetartoztok és jólesik a másik érintése. Ezek azok a momentumok, amikor az igazi gyönyör történik.