Mintha a szerethetőségem ára az lett volna, hogy kevés helyet foglaljak
Sokáig észre sem vettem, mennyire egyoldalú ez a működés. Kívülről akár még egészségesnek is tűnhetett: gondoskodó voltam, figyelmes, türelmes. Belül viszont egyre fáradtabb lettem attól, hogy mindig én tartom kézben az érzelmi egyensúlyt. Hogy miközben mindenki másnak igyekeztem biztonságot adni, én valójában folyamatos készenlétben éltem.
A fordulópont nem egyetlen nagy felismerés volt, inkább sok apró beszélgetés és lassú önismereti munka eredménye. Ebben rengeteget segített a pszichológusom, aki először mondta ki azt, ami nekem addig teljesen idegen gondolat volt: egy kapcsolat nem attól lesz harmonikus, hogy az egyik félnek nincsenek szükségletei.
Ez annyira egyszerű mondatnak hangzik, mégis teljesen fejbe vágott. Rájöttem, hogy a béke, amit addig fenntartottam, sokszor nem valódi béke volt, csak konfliktuskerülés. És hogy az a kapcsolat, amiben csak akkor működik minden jól, ha én folyamatosan háttérbe szorítom magam, valójában nem biztonságos kapcsolat.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
