Ahelyett, hogy büszkék lennénk arra, hogy elértünk egy adott életkort, inkább mindent megteszünk, hogy úgy tegyünk, mintha ránk nem hatna az idő múlása. Vajon felül lehet írni ezt a felfogást?
Mostanában sűrűn téma volt köztünk is az öregedés: hiába, elhagytuk a harmadik és a negyedik X-et, aminek már kezdenek látszani a nyomai. Van köztünk 10 év korkülönbség, valószínűleg ezért is vagyok én az optimistább, de most nekem kellett a vigasztaló szerepébe lépnem és elővennem a pozitív oldalamat.
Nem tagadhatom, sokszor eszembe jut, milyen gyorsan rohannak az évek, de mindig azt tartom a legfontosabbnak, hogy őrizzük az egészségünket és így nem lehet gond az idő múlása sem.
Gyakran a fülemben cseng egy mondat, amit egykoron olvastam: „sokkal jobb megöregedni, mint fiatalon meghalni”. És valóban: minden egyes nappal, évvel rengeteg új tapasztalást, élményt gyűjthetünk akkor is, ha időközben gyűlnek azok a fránya ráncok.
A kisebb-nagyobb barázdák manapság nem a bölcsesség vagy éppen a tisztelet jelvényei, pedig lehetnének azok is. Ehhez képest a média minden forrása azt sugallja, hogy az öregedés természetes velejáróit kötelező álcázni.
A tanulmányok szerint ez a nyomás bárkit érinthet, de úgy fest, a nők azok, akik fokozottan ki vannak téve ennek a fájdalmas élethelyzetnek.
Az sem jó, ha megöregszünk, de az sem, ha teszünk ez ellen
A prágai Károly Egyetem kutatói 2023-ban végzett tanulmánya megállapította, hogy „a fiatalságon és vonzerőn alapuló nőiesség kortárs eszménye kizárja az idősödő testet határai közül, az idősödő nők pedig társadalmilag marginalizálódnak és láthatatlanná válnak”.
Ez már önmagában is elég borzasztóan hangzik… Hozzá kell tennünk viszont, hogy a nők jellemzően akkor is elutasítással és megaláztatással szembesülnek, ha megpróbálják őrizni fiatalságukat. Megrovást kapnak, ha plasztikáztatnak, ha drága kezelésekre járnak, mondván: „nem tudnak tisztességesen megöregedni”.
A szerzők szerint manapság az elöregedő társadalom világszerte számos országban problémát jelent és ez is rátesz egy lapáttal arra, hogy – akár tudat alatt, de – elítéljük az idősebb kort.
Az öregedő népesség veszélyezteti a gazdasági stabilitást, ráadásul sokkal könnyebb a jelenségről tudomást sem venni, azaz olyan távol tartani magunktól az öregséget és a vele járó körülményeket, következményeket, amennyire csak lehetséges.
Esztétikai beavatkozások
Az esztétikumért felelős plasztikai beavatkozások 92%-át nők veszik igénybe. Ezek a műtétek, korrekciók nem egészségügyileg indokoltak, és mint ilyenek, nem is nyújtanak megoldást a páciensek valódi szükségleteire. Még, ha időszakosan változtatnak is a külsőnkön és ezzel a lelki állapotunkon, mindig lesz mit javítani, korrigálni, fiatalítani. Ráadásul a plasztikai műtétek drágák, és sokan nem engedhetik meg maguknak őket, ami észrevétlenül is újabb társadalmi különbségeket idézett elő már most.
Az egyik legnagyobb gond az, hogy a nyomás fokozottan nő. Muszáj változtatnunk a külsőnkön, mert egyre többet vár el tőlünk a társadalom és óhatatlanul is áthatol a szűrőnkön, hogy idővel nem leszünk vonzóak, szépségünk múlandó.
Manapság már ott tartunk, hogy az esztétikai sebészet a norma, az alap és azok tűnnek kívülállónak, akik nem élnek a lehetőségekkel (mindegy, hogy anyagi vagy egyéb indokok miatt).
De hogyan kellene elfogadnunk saját öregedésünket?
Susan Krauss Whitbourne pszichológia professzor szerint először fel kell ismernünk ezt a jelenséget és tudatosan tennünk kell azért, hogy a negatív attitűdök társadalmi elterjedtségét alapvetőnek gondoljuk. Direkt elkezdheted figyelni, hányszor helyezik nagymama vagy akár láthatatlan pozícióba az idősebb nőket, dacára annak, hogy ők távolról sem csak egy szerepet töltenek be és nagyon is aktív részét képezik a társadalomnak.
Whitbourne javasolja azt is, hogy ne hagyjunk fel azokkal a döntésekkel, kezelésekkel, életmódbeli faktorokkal, melyek segítenek abban, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, azonban tűzzünk ki reális elvárásokat és állítsunk fel határokat a kiadásaink és céljaink kapcsán is.
Végül pedig vegyük ki részünket azokból a beszélgetésekből, amelyek megpróbálják megváltoztatni az idősödő nőkről szóló narratívát. Egyre több olyan példakép jelenik meg a médiában, akik nem esnek át szépészeti műtéteken (legalábbis nem extrém változatokon). Ők elfogadják természetes szőrzetüket, őszülő hajukat és nem bánnak néhány ráncot, valamint pozitív üzenetet közvetítenek változó alakjukról.
Ha ismerjük a társadalom nyomását, rálátunk erre a kérdésre kívülről, akkor megtalálhatjuk a megfelelő eszközöket arra, hogy megszeressük magunkat. Elvégre az életkor egy szám és bölcsességet kellene sugároznunk általa. Mi lehetne nagyobb, jobb üzenet a fiatalok számára, mint az önelfogadás és az önmegvalósítás?
Nyitókép: Jovana Stojanovic/istockphoto.com