A szerelem az élet sója, nem igaz? Elvileg valóban, a mindennapok során azonban olyan alantas érzések vegyülhetnek bele, mint a féltékenység vagy a birtokvágy, így nem könnyű megőrizni a tisztaságát. Kétrészes cikksorozatunkban összegyűjtjük azokat az alapvető – olykor ésszerűtlennek tűnő – ismérveket, amelyek elgondolkodtatnak, megélted-e már az igaz szerelmet.
Az elvárások elengedése
Persze, valahol mélyen mindannyian vágyunk arra, hogy az emberek olyanok legyenek, amilyennek elképzeljük őket.
Kedvesebbek, nyitottabbak, törekvőbbek, vagy akármilyenebbek. Igaz szerelemben azonban semmilyen tulajdonság nem lehet alapkövetelmény az érzelmek kiérdemeléséhez.
Az csak úgy megtörténik, és követeli, hogy fogadd el a másikat, ahogy az istenke megteremtette, vagy ahogy az emberszabásúakból kifejlődött szegény – attól függően, hogy melyik verzióban hiszel.
Amíg tehát listád van arról, milyen hercegre vágysz, és milyen az ideális párkapcsolat szerinted, csekély valószínűséggel talál rád az igaz szerelem.
A tudatod képes rá, hogy ha legalább 180 centis lovagot álmodtál magadnak, észre se vedd a 179-es nagy őt, amíg erről a kitételről meg nem feledkezel…
Nincs bűnös, nincs áldozat
Az igaz szerelmet senki sem üldözi. Az igaz szerelem nem téved. Vállalja a felelősséget, megbocsát, és hagyja, hogy a felek járják a maguk útját.
Semmit sem szív mellre: képtelen órákig vitatkozni amiatt, mert a másik elfelejtette kivinni a szemetet.
Vagy ha mégis megteszi, mindvégig tudja: igazából más probléma áll a háttérben, és készen áll az őszinte beszélgetésre.
Ahhoz, hogy mindezt átéld, szinte szükségszerű néhány olyan tapasztalat, amikor a szerelem nem igazi, hanem csak arról szól a kapcsolat, hogy valamilyennek elképzelted a pasast, akiről kiderül: tulajdonképpen nem is olyan.
Utólag viszont be kell ismerned, hogy ez egyszerű tanulási folyamat, amitől egyikőtök sem lett bűnös vagy áldozat.
Birtokvágy nélkül
Az igaz szerelem nem egyenlő a birtoklással.
Biztos milliószor láttad már az idézeted, hogy akit szeretsz, engedd el, mert ha visszajön, akkor viszontszeret, ellenkező esetben pedig úgyis mindegy.
Semmit sem veszíthetsz tehát azzal, hogy bizonyos cselekvéseket, vagy akár életterületeket elválasztasz a párodétól.
Sőt, olyan helyzet is kialakulhat, hogy az érzelmeitek megkérdőjelezhetetlenek, ám mégis húzódik köztetek valamilyen összeférhetetlenség, amivel szinte elviselhetetlenné teszitek egymás életét.
Ilyenkor nincs más megoldás, mint a birtokvágy teljes feladása, az elengedés.
A sors még rendezheti úgy, hogy jó legyen nektek együtt – ha pedig nem teszi, akkor nem is számít.
Féltékenységnek nincs helye
A féltékenység a birtokvágyból adódó kellemetlen érzés, amit az esetleges (ön)bizalomhiány tovább súlyosbít.
A hétköznapok során jóleshet, ha a párod egy kicsit féltékeny rád bizonyos helyzetekben, mint ahogy neked is jobb, amikor őszintén a tudtára adod, hogy feltámadt a zöldszemű szörny benned.
Az igaz, mély szerelem azonban olyan bizalmat és hitet foglal magába, melyben nem jut hely a kicsinyes kételkedésnek.
Ha ilyenben élsz, tudod, hogy a másik boldog melletted, tehát nem fogja másnál keresni a boldogságot.
Legyőzött félelem
A szerelem félelmetes dolog, az igaz változata azonban magától értetődik. Ha a kapcsolatotok eljut erre a szintre, tapasztalhatod, hogy a korábbi rettegésed alaptalan volt.
Normális, hogy eleinte féltél az elköteleződéstől, a bizalom ilyen fokától, illetve önmagad odaadásától – de rájöttél, hogy ugyanabban a hajóban eveztek, és boldogan nyújtottad a szívedet a másikéért cserébe.
A félelem egyébként a szerelem és a szeretet ellentéte, tehát csupa olyan gondolatot és cselekvést szül, ami szembemegy a kiegyensúlyozott párkapcsolat alapkövetelményeivel.
Ha megbízol a párodban, ám továbbra is félelem emészt, érdemes megkeresned magadban az okot, hogy túl tudj ezen lépni.
A következő részben újabb öt ismérvet sorolunk fel, amiről beazonosíthatod a legmélyebb összefonódást. Eddig sikerült magatokra ismerned?
