Mind a férfiak, mint a nők különféle stratégiákat alkalmaznak annak érdekében, hogy elrejtsék a titkos viszonyaik bizonyítékait.
Ezek voltak a leggyakoribb hűtlenség-elrejtő stratégiák
Menelaos megállapította, hogy a legvalószínűbb módon a félrelépők a „légy diszkrét” stratégiát alkalmazzák, mégpedig igen nagy arányban, 95%-ban. Ez a stratégia magában foglalja a távoli találkozási helyet, valamint az elszigeteltséget annak érdekében, hogy minél kisebb esélye legyen a lebukásnak. Mivel így nagyon nehéz fizikai bizonyítékot felmutatnia a megcsalt partnernek, a teljes diszkréció mellett igen kicsi az esélye a tényleges lebukásnak, a hűtlenség fizikai, kézzel fogható bizonyítékának.
A második leggyakoribb stratégia a bizonyítékok kiküszöbölése volt, ami tulajdonképpen kapcsolódik a diszkrécióhoz is. Ennek nyomán a hűtlen felek megpróbálnak minden tényezőt elrejteni, ami a lebukást elősegíthetné. Ilyen a digitális lábnyom tisztán tartása, azaz törlik az előzményeket, önmegsemmisítő üzeneteket váltanak. A közös találkán véletlenül sem fizetnek kártyával, és így tovább. Ilyen esetben természetesen gyanús lehet, ha a hűtlen fél mindent jelszóval, ujjlenyomattal véd, vagy tényleg teljesen üres az előzményeinek listája – miért van erre szükség, ha nem rejteget semmit? Sokkal egyszerűbb mindent törölni, mint egy-egy beszélgetést, képet kiválogatni a sok közül.
A harmadik, ranglistás stratégia szerint a hűtleneknek őrizniük kell a jól bevált viselkedésüket, avagy nem szabad, hogy megváltozzanak szokásaik, átalakuljon a személyiségük. Ez hasznos, hiszen a stabilitás, a kiszámíthatóság elnyomja a gyanút. A megszokott magatartás megtartása viszont nem kifejezetten könnyű egy ilyen élethelyzetben. A félrelépők azonban igen nagy arányban arra törekszenek, hogy elkerüljék a hivatalos partnerekkel szembeni attitűdök és viselkedésmód megváltoztatását. Nem véletlen, hogy gyanút kelt, ha valaki hirtelen megváltoztatja a külsejét, a ruhatárát, vagy éppen a megszokottnál vidámabb, esetleg érzékenyebb, sértődékenyebb.
Hogyan füleljük le őket?
Apostolou példát is mutatott arra, hogy a hűtlenség-elrejtő stratégiákra hogyan adnak választ a korábban említett, hűtlenség-észlelési stratégiák. Egy szintén gyakori stratégia volt a félrelépők részéről az, hogy nagyobb érdeklődést mutattak a hivatalos partnerük iránt annak érdekében, hogy álcázzák a tevékenységüket.
Érdeklődésük, szeretetük kifejezésével próbálták álcázni hűtlenségüket. Azonban ez a stratégia sebezhetővé is tette a csalókat. (Emlékezz csak a „a viselkedésben bekövetkezett változások megfigyelésére”, ami a felmérés alapján a leggyakoribb és legáltalánosabb észlelési stratégia volt).
A hűtlenkedők egyébként 46%-ban azt nyilatkozták, hogy alkalmaznák ezt a stratégiát, ha úgy alakulnak az életük. Hozzátették azt is, hogy akkor működhet ez a módszer, ha a partner biztosra vehetően szerelmes, azaz jobban szereti a hűtlenkedő felet, mint fordítva. Ez pedig fontos szempont Apostolou szerint, mert azok lehetnek igazán sikeresek a félrelépésekben, akik pontosan fel tudják mérni partnerük sebezhetőségét. Ezzel automatikusan növelik az esélyüket arra vonatkozóan, hogy megússzák a lebukást.
Ennek megfelelően pedig azokkal a partnerekkel érdemes különösen körültekintőnek lennünk, akiket tekintve nem idegen a machiavellizmus. Azokat hívjuk machiavellistáknak, akik életében a „cél szentesíti az eszközt”. Ők azok, akik előszeretettel tévesztenek meg másokat, könnyen manipulálják a környezetüket és nem riadnak vissza a kizsákmányolástól sem. A felmérés szerint ezek a vonások igen biztosan jelezték előre a hűtlenséget.
Bár nem tudjuk teljesen kizárni az életünkből azokat, akik feltételezhetően megbántanak majd minket, a szekértők szerint érdemes mindig lassan, körültekintően ismerkednünk, és tudatosan elválasztanunk a vonzalmat a jellemtől, mert így előbb meg fogjuk látni azokat a bizonyos vörös zászlókat.