A fotók
A lányunk fél évre külföldre ment tanulni a barátja - akit egy semmirekellő, link füvesnek tartottam - minden héten átjött, „játszani” a legkisebb fiunkkal. (Igen, negyven plusszosan lett még egy meglepetés-babánk). Egyszer megkérdeztem a srácot, mi a hátsó szándéka azzal, hogy idelátogat. Elmondta, hogy a lányom attól fél, hogy mire hazajön, a kisöccse nem fog emlékezni rá és ő megígérte neki, hogy minden héten átjön és megmutatja neki a fotóját. Majd elővett a zsebéből egy rakás fotót a lányomról, amiket játék közben mutogatott a gyereknek. Azt hittem, elsírom magam.
Labda
A férjem is focizott, a fiam is focista. Minden barátnője focifanatikus volt. Úgy alakult, hogy az aktuális lánnyal kettesben kellett leautóznunk a Balatonra. Kezdetben döcögött a beszélgetés, de miután kiderült, hogy ő is utálja a focit, instant barátnők lettünk.
Olvass még a témában
A rádió
Vettem egy új autórádiót, de volt egy kis gond a vezetékekkel és az istennek nem sikerült beszerelnem. A lányom hosszú hajú, hippi barátja - akiből azt sem néztem ki, hogy a kávéfőzőt be tudja kapcsolni - azt mondta megnézi és ugyan egy fél napot eltöltött vele, de végül megcsinálta. Sőt, még a műszerfal - általam - teljesen szétbarmolt vezetékezését is rendbe tette! Ezek után úgy szerettem, mintha a saját fiam lenne.
A cikk folytatódik, lapozz!
