Hogyan látod magad 20, 30 és 40 éves korodban? Milyen szeretnél lenni, mit vársz az élettől? Olvasóink ismét válaszoltak nekünk!
Andi, 30, grafikus
„Tizenévesen azt gondoltam, hogy 25 éves koromra már le lesz zsírozva az egész életem: munka, férj, gyerek, ház.
Aztán amikor elérkezett ez az idő, rá kellett döbbennem, hogy az élet nem így működik. 30 éves koromra sikerült elérnem ezt a stabilitást, persze sok-sok kompromisszummal. Több párkapcsolati, önértékelési és pénzügyi nehézségen estem át, mire azzá váltam, aki most vagyok, és az út még nem ért véget.
Azt még hozzá kell tennem, hogy 20 és 30 között az a tíz év egy perc alatt telt el. Csak reménykedni tudok benne, hogy a következő tízzel nem így lesz. Azt szeretném, ha 40 évesen már könnyebben venném az akadályokat, és többet tudnék az élet örömeire koncentrálni. Magabiztos, kiegyensúlyozott nőként szeretnék élni.”
Aztán amikor elérkezett ez az idő, rá kellett döbbennem, hogy az élet nem így működik. 30 éves koromra sikerült elérnem ezt a stabilitást, persze sok-sok kompromisszummal. Több párkapcsolati, önértékelési és pénzügyi nehézségen estem át, mire azzá váltam, aki most vagyok, és az út még nem ért véget.
Azt még hozzá kell tennem, hogy 20 és 30 között az a tíz év egy perc alatt telt el. Csak reménykedni tudok benne, hogy a következő tízzel nem így lesz. Azt szeretném, ha 40 évesen már könnyebben venném az akadályokat, és többet tudnék az élet örömeire koncentrálni. Magabiztos, kiegyensúlyozott nőként szeretnék élni.”
Réka, 28, rendezvényszervező
„20 évesen már nagyon komolynak éreztem magam, és annak is akartam látszani… Persze egyáltalán nem voltam az.
Nem csináltam mást, csak bejártam a fősulira, vizsgáztam, sorozatfüggő voltam, és naivan elhittem minden szép szót… Persze akkor úgy gondoltam, hogy háhá, kisapám, engem nem versz át ezzel a maszlaggal, csak hát ugye ha a szív dobban, az ész megáll…
Nem állítom, hogy ma már nem követek el ilyen hibákat (sőt!), de a különbség az akkori és a mostani énem között az, hogy 20 évesen még rendíthetetlenül reméltem… 40 évesen pedig már biztosan nem fogok, csak élvezem a pillanatot!”
Nem csináltam mást, csak bejártam a fősulira, vizsgáztam, sorozatfüggő voltam, és naivan elhittem minden szép szót… Persze akkor úgy gondoltam, hogy háhá, kisapám, engem nem versz át ezzel a maszlaggal, csak hát ugye ha a szív dobban, az ész megáll…
Nem állítom, hogy ma már nem követek el ilyen hibákat (sőt!), de a különbség az akkori és a mostani énem között az, hogy 20 évesen még rendíthetetlenül reméltem… 40 évesen pedig már biztosan nem fogok, csak élvezem a pillanatot!”