Képernyő helyett: tér az unalomnak
Nálunk egy átlagos nap úgy néz ki, hogy iskola után megírjuk a házit, aztán jön valami közös program – séta, játék, beszélgetés. A képernyő inkább az esti üresjáratokra marad, amikor készül a vacsora, vagy már mindenki fáradtabb. Aztán persze jönnek a kivételek: az esős, hideg napok, a váratlan munkahelyi feladatok és azok a helyzetek, amelyek felülírják a rutinokat.
Nem tudom, te hogy vagy vele, de nálunk az egyik legsarkalatosabb téma az „anya, unatkozom”. Néha tényleg úgy érzem, ennek a generációnak a lefoglalása szinte lehetetlen feladat képernyők nélkül. Több szakértő is hangsúlyozza a strukturálatlan, szabad játék jelentőségét, amit igyekszem is megadni a lányomnak, de ahogy cseperedik, ez egyre nagyobb kihívás. Elméletben tudom, hogy az a cél, hogy mozogjon, kísérletezzen, kitaláljon valamit a saját ötleteiből, a gyakorlatban viszont ezt gyakran nehéz türelmesen kivárni. Mégis azt tapasztalom, hogy ha nem sietek a megoldással, előbb-utóbb megszületik valami kreatív ötlet és az unalom sokszor csak átmeneti feszültség, nem valódi probléma.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
