Érdekes emberkísérlet lenne, nemde? Egy hét hazugság, titkok és füllentés nélkül. Valószínűleg az utolsó nap végére már mindenki visszasírná az egy héttel ezelőtti állapotot, vagy éppen ellenkezőleg. Valószínűleg ez soha nem fog bekövetkezni az életünkben, mindenesetre érdekes dolgok derülhetnének ki.
Hazugságok hálójában
Visszamehetünk egészen Ádámig és Éváig, mert biztosan valahol a kísértéssel kezdődött az első hazugság is. Azóta pedig mondhatni mesteri szintre fejlesztettük, ki-ki a maga szintjén és saját elvei szerint. Abban azonban megegyezhetünk, hogy hazudni könnyebb, mint igazat mondani. Egy jól időzített hazugság megmenthet minket sok kellemetlen szituációtól, ezzel együtt, viszont könnyen belegabalyodhatunk a hazugságok hálójába. Onnan pedig nagyon nehéz kijutni.
Megszokjuk, hogy néhány füllentéssel könnyebb és egyszerűbb az élet, utána meg persze, hogy nem akarunk visszakerülni a kegyetlenül őszinte állapotba. Gyerekként az első hazugság mindenkinek meghatározó. Egyszerre érezzük magunkat bűnösnek és hősnek, hiszen túljártunk mások eszén, ez pedig mindenképpen dicsőség egy gyerek számára. A szülők pedig rájönnek, hogy a gyerekkel is megtörtént az elkerülhetetlen.
Megszokjuk, hogy néhány füllentéssel könnyebb és egyszerűbb az élet, utána meg persze, hogy nem akarunk visszakerülni a kegyetlenül őszinte állapotba. Gyerekként az első hazugság mindenkinek meghatározó. Egyszerre érezzük magunkat bűnösnek és hősnek, hiszen túljártunk mások eszén, ez pedig mindenképpen dicsőség egy gyerek számára. A szülők pedig rájönnek, hogy a gyerekkel is megtörtént az elkerülhetetlen.