Elítélendő?
Az egyik gimis osztálytársam, Gábor mindig tetszett, de sosem volt köztünk semmi. A húszéves osztálytalálkozón láttam újra és még mindig elvarázsolt. Külföldön él, csak pár napra látogatott haza és felmentem vele a hoteszobájába. Csodálatos volt. A férjem azóta sem tudja és nem is fogja megtudni. Soha többet nem fogok ilyet tenni és valahol elítélem, amit tettem, de ez az éjszaka semmit nem változtatott a férjemmel való kapcsolatomon, ugyanúgy szeretem őt. Viszont nem bánom, hogy ez megtörtént, mert úgy érzem, ezzel tartoztunk egymásnak Gáborral.
Soha többet
Azok a pasijaim, akik lebuktak a megcsalással, bárhogy is fogadkoztak, mindig megtették újra. Az én tapasztalatom az, hogy aki egyszer félrelép, az már sosem lesz hűséges.
Olvass még a témában
Biológia
A (volt) vőlegényem kifejtette, hogy ember létünkre állatok vagyunk: a nőket az hajtja, hogy felneveljék az utódokat, a férfiakat az, hogy minél több nőstényt megtermékenyítsenek, így nincs jogom elvárni tőle a hűséget. Felvilágosítottam, hogy a farkasok, a hattyúk, a gibbonok, de még a préri pockok is egy életre választanak párt, ezért a hűség az állatoknál is létező fogalom.
A cikk folytatódik, lapozz!
