Idén két esküvőre is hivatalosak vagyunk, és mindegyik gyerek kompatibilis lesz, így ezúttal már a kislányunkat is elvisszük magunkkal.
Ez lesz az első ilyen alkalom az életében, pedig már hat éves, és születése után is voltunk vendégek esküvőn. Több oka volt annak, hogy eddig nem vittük magunkkal. Az első az, hogy egészen kiskora óta igényelte, hogy időben ágyba kerüljön, ez náluk egy nagyon fix és bevett rendszerré nőtte ki magát. Az ismerőseink többsége hüledezik, mikor megtudja, de nálunk a nyári időszámítás szerint hétkor fürdés van, fél nyolckor pedig alvás.
Ez nyilván változni fog, ahogy nő a kislányunk és nem fogja igényelni, hogy ennyit aludjon. Azonban így is sokszor előfordul, hogy az időpont előtt szól: álmos és szeretne lefeküdni. Volt, hogy már próbálkoztunk esti programmal, de láthatóan fáradttá vált és nyűgös lett, semmi értelme sem volt ráerőltetni a késői eseményeket. Időnként ez természetesen hátrány volt, de arányait tekintve sokkal inkább előny: mindig kipihenten kelt és úgy is ment az oviba.
Ha pedig olyan program adódott (mint pl. az említett esküvők), megkértük a nagyszülőket, hogy vigyázzanak rá. Semmi értelmét nem láttam, hogy (még) egy fáradt, nyűgös gyermek rohangáljon egy szeretett ismerősünk esküvőjén. Ez nem jó a házaspárnak, nem jó a vendégeknek és végső soron nem jó a gyereknek, a szülőknek sem.
Egyre többen gondolják így a házasulandó felek közül is, aminek az eredménye az lett, hogy nőtt a korhatáros esküvők száma. Akadnak olyan nagy napok, amikre kiskorúak, tehát 18 év alattiak nem léphetnek be, de egyelőre elterjedtebbek a kisgyerekmentes verziók.
Összecsapnak az érvek és az ellenérvek
Az egyik oldalon azok állnak, akik azt mondják, az esküvőnek olyannak kell lennie, amilyet a pár elképzelt magának. Ennek megfelelően korlátozhatják a meghívottak számát, személyét, vagy akár azt is, kit vihetnek magukkal. A másik oldalon pedig azok vannak, akik úgy vélik, kirekesztő a szülőkkel szemben az ilyesfajta korlátozás és okot ad a megsértődésre. Ahogy a legtöbb hasonló kérdésben, úgy ebben sincsen senkinek egyöntetűen igaza, és mindkét oldal véleménye érthető.
Lássuk először, miért érzik magukat sokszor megbántva a gyerekes családok
Azok a párok, akik gyermeket vállaltak, a gyerekekre is teljes értékű családtagként tekintenek (a legtöbbször, szerencsére). Ez pedig azt jelenti, hogy amikor gyerekmentes esküvőre invitálják őket, akkor úgy érzik, a családjuk egy részét kell otthon hagyniuk.
Érzelmi kötődés
Amennyiben még nincs gyereked, jobban el tudod képzelni, milyen érzés ez, ha arra gondolsz, hogy csak te kapnál meghívót egy esküvőre, de a szerelmed nem. Bár biztos kedveled a leendő házaspárt és szeretnél ott lenni az esküvőjükön, alighanem jobban érzed magadat, ha nem kell ezért otthon hagynod a párodat és van, aki elkísérjen.
Tehát sokan ezt egy kisebb fajta „támadásnak” vélik, úgy vélik, valami gond van velük, a családjukkal és ez érthető módon bántja őket.
Nincs, aki vigyázzon a gyermekükre
Természetesen sok olyan szülő van, aki egyébként sem szeretné elvinné a gyermekét az esküvőre, mert erre egy különálló, felnőtt eseményként tekint, őket nyilván nem zavarja ez az előírás. Azonban még azoknak is okozhat gondot a gyermek elhelyezése, akiknek az a tervük, hogy kettesben mennek a nagy napra. Egy esküvő meglehetősen hosszú, kora délutántól adott esetben hajnalig tart, nem beszélve a készülődésről, majd az eltolódó alvásról.
Tehát mondhatjuk, hogy legalább egy napra szabaddá kell tenniük magukat a szülőknek.
Akiknek rendelkezésére áll nagyszülő, rokon, azok még aránylag könnyen megoldják ezt, de sokan vannak, akik kénytelenek bébiszittert fogadni. Ez viszont rendkívül nagy kiadás lehet egy teljes napra, és bizony nem mindenki engedheti meg magának. Nem beszélve arról, hogy sokan egyszerűen nem is merik ennyi időre egy félig-meddig idegenre bízni a gyermeküket.
Nem anyagi jellegű problémák
A harmadik mérvadó ok pedig az, hogy sokan nem anyagi jellegű akadályba ütköznek a szervezés során. Azok, akik szoptatnak, vagy még sosem voltak hosszabb időt távol a gyermeküktől, nem biztos, hogy egy teljes napot el tudnak szabadulni, pláne, ha még utazniuk is kell. Lehet, hogy az anyuka lefeji a tejet, de nem biztos, hogy a gyermek elfogadja majd cumisüvegből, vagy elég lesz neki, és így tovább, ezer ilyen példát hozhatnánk. Szóval, a gyermekmentes esküvő előírása sokaknak bántó, túl drága, vagy éppen kivitelezhetetlen – ez a szülői oldal.
De mi a helyzet azokkal, akik gyerekmentes esküvőt szeretnének?
Az ő indokaikat is meg kell értenünk, hiszen a jegyespár egy minden korábbi alkalomnál különlegesebb napra készül. Érthető, ha nem szeretnék, hogy a meghatározó „igen” kimondását félbeszakítaná a gyereküvöltés, vagy egy elkószált apróság motoszkálása. Diákkoromban sok hétvégét dolgoztam esküvőkön, láttam már mindenre példát. Mióta anya vagyok, azóta pedig a rendezvényeken is feltűnt, hogy sok szülő totálisan képes figyelmen kívül hagyni, mit művel a gyermeke.
Volt, hogy a színpadról az előadók vitték le a csemetét és adták az anyukája kezébe, mert zavarta a bábszínházat. Az anyukában láthatóan fel sem merült, hogy ne engedje meg, hogy a gyermeke nekiállja pakolni a díszletet. Szóval igen, egyetlen rosszul nevelt, vagy éppen nyűgös és figyelmen kívül hagyott gyermek is képes teljesen megzavarni a romantikus pillanatokat. A szülőknek meg kell érteni, ha ennek a házaspár nem akar teret engedni.
Biztos vagyok ugyanis abban, hogy a legtöbb házasulandónak nem azokkal a gyerekekkel van problémája, akiket a szülők karon fognak és kivezetnek, megvigasztalnak, ha hangoskodnak.
Vagy akikkel foglalkoznak és táncolnak, játszanak, és nem hagyják, hogy bármikor, bárhol kedvükre rohangáljanak. Hanem azokkal, akik fékevesztetten őrjöngnek a cukorsokktól, és akiknek a szülei ezt látványosan igyekeznek figyelmen kívül hagyni. Azt kell mondanom, ez nem csak házaspárként, hanem vendégként és dolgozóként is iszonyúan zavaró.
Mit érdemes átgondolni?
Sajnos az érvek és ellenérvek ütköztetése után sem tudtam feloldani ezt a dilemmát, és valószínűleg nincs senki, aki erre képes lenne, mert mindannyian mások vagyunk. Azonban, ha döntenem kellene, még anyaként is azt mondanám, hogy a házaspár érdeke és véleménye a fontos, mert bárki bármit mond, ez az ő napjuk. Ha ők nagykorú bulit szeretnének, akkor ahhoz minden joguk megvan, ahogy vendégként is mondhatunk nemet egy meghívásra.
Még úgy is, hogy nem tartunk örökre haragot, hanem kedvesen elutasítjuk az invitálást. Elmondva, hogy nem tudjuk, vagy akarjuk otthon hagyni a gyerekeinket, miközben megértjük és tiszteletben tartjuk, miért döntöttek a gyerekmentes esküvő mellett. Ez ugyan nem igazán divat a mi országunkban sem, de az ilyen kérdéseket akár sértődés és megbántódás nélkül is el lehet rendezni néhány jó kívánság és köszönöm mellett.