Sosem szerettem futni. Ami azt illeti, egyáltalán semmiféle sportot sem szerettem sosem, főleg azért, mert béna voltam bennük, és az iskolai testnevelésórákon semmi más élményem nem volt a kudarcon és a megalázottság érzésén kívül.
Az elhatározás
Felnőtt fejjel azért igyekeztem ezt-azt elkövetni azért, hogy kárpótoljam a testem az irodai munkáért, de a napi néhány perc jógánál messzebb nem igazán merészkedtem.
Mióta a Városliget közelébe költöztünk, szinte minden este kint voltunk, és hosszú sétákat tettünk a fák alatt, ami nekem bőven elegendő is volt testmozgás gyanánt.
Aztán jött a tél, a korai sötétedés, meg a hideg, és az orrunkat sem dugtuk ki, ha nem volt muszáj.
Mikor zsinórban a második hétvégét töltöttük úgy, hogy csak az ágy, meg a kanapé között ingáztunk, és néha beszélgettünk arról, hogy kellene csinálni valamit, akkor döntöttem el, hogy ebből elég volt.
Mi mostantól futni fogunk. Szerencsére a barátom is partner volt a dologban, bár eleinte kételkedve nézett rám, de amikor másnap este már a sportáruházban találkoztunk, kezdte elhinni, hogy most komolyan ez lesz.
Az előkészületek
A futásban az a jó, hogy nem kell hozzá különösen sok minden, de egy jó cipőt tényleg nem árt beszerezni. Szerencsére nagyobb áruházakban ezt ma már pár ezer forintért is meg lehet tenni.
Az időjárásra való tekintettel mi néhány thermo ruhaneműt is beszereztünk, de ezt sem vittük túlzásba, és a gyakorlat azt mutatta, hogy valóban nem kell nyolc réteg ruha, mozgás közben úgysem fázik az ember.
A következő lépés egy jó edzésterv megtalálása volt, és némi keresgélés után mi ezt választottuk: lehet, hogy 5 km-t lefutni sokak szerint smafu, de nekünk a legelején ez is hihetetlennek tűnt, plusz biztos voltam benne, hogy szükségem lesz valamire, amihez tarthatom magam, különben a harmadik edzés után ráunok az egészre, illetve elkezdem elodázni a soha el nem érkező következő alkalmat.
Az eredmény
Nyilvánvalónak tűnhet, de nekem az egyik legnagyobb meglepetést az okozta, hogy mekkora örömet jelentenek az edzések. Pedig este, sötétben, hidegben indultunk neki szinte mindig a futásnak, de mivel egy-egy alkalom alig fél óra, a végére mindig rájöttünk, hogy kényelmesen belefért a napba, és mivel a távok olyan apró lépésekben nőnek, hogy mindig teljesíthetőek, garantált a sikerélmény, ami a következő alkalommal is kiviszi az embert.
Az erőnlétem változását egyelőre nem érzem, bár tény, hogy most már tudok futni egy huzamban 5 percet, amire olyan két héttel ez előtt biztosan nem lettem volna képes. A fizikai változás azonban döbbenetes, legalábbis ahhoz képest, hogy egyelőre milyen kevés energiát öltünk a dologba.
Nyilván valóan alkati kérdés, hogy kire milyen hatással van az edzés, és mikor kezd el például fogyni. Mi mindketten genetikailag vékonyak vagyunk, így a súlyvesztés egyikünknél sem volt cél, viszont annál jobban meglepett, amikor már a második héten észrevettem, hogy feszesebb a hasam, szebb a bőröm.
Ez tényleg csak minimális, és csak a ruha alatt észrevehető változás, de számomra nagyon fontos megerősítés abban, hogy amit csinálok, az jó a testemnek, és jót teszek vele magamnak is.
A tervek
Az elsődleges célunk most az, hogy mindenképpen lefussuk azt a bizonyos 5 km-t a hatodik hét végén, ha pedig ez megvan, akkor nekivágunk egy másik edzéstervnek, és célba vesszük a 10 km-t.
A nyáron szeretnénk lefutni egy fél maratont, de ennél nagyobb távot nem tervezünk, hobbi futóknak maradnánk inkább, akik elég jó formában vannak ahhoz, hogy 10 km-eket fussanak, de azért nem űznek sportot abból, hogy a Bosnyák meg Kelenföld között lefussák a 7-es buszt.
Ha csak ennyi sikerül, én már hihetetlenül boldog leszek – és ami azt illeti, most is az vagyok, mert életemben először örömöt jelent valamilyen sport.
