17 évesen szereztem meg a jogosítványt, és abban a pillanatban, mikor az okmányt zsebre tettem, autóba ültem, és hazavezettem. Azóta szinte napi rendszerességgel vezetek. Míg a KRESZ-t tanultam, azon járt az agyam, hogy honnan fogom tudni, mikor kell elkezdeni fékezni, hogy a pirosnál meg tudjak állni, de a gyorsaságot mindig is szerettem.
Mára jó pár kilométer van már mögöttem, de 25 év alatt mindössze két kisebb koccanással büszkélkedhetek. Egyszer az indexlámpám tört össze, a másik alkalommal pedig a hátsó lökhárítón lett egy karcolás. Mindkét eset után ugyanolyan magabiztosan ültem a volán mögé, mintha mi sem történt volna.
Vannak azonban, akik nem ilyen bátrak, ha autóvezetésről van szó, és gyakran még a jogosítvány birtokában is félve ülnek a sofőrülésbe.
Az amaxafóbia a vezetéstől való irracionális félelem, amely leggyakrabban nőknél jelentkezik.
Hogy miért a nemek szerinti jelentős különbség, annak okai egyelőre nem tisztázottak, noha a szakértők szerint a sztereotípiák a vezetés és a nemek összefüggéséről bizonyára erőteljes szégyenérzetet keltenek a férfiakban, és nehezebben kérnek emiatt segítséget, ha ilyen jellegű betegséggel küzdenek.
Jellemző tünetek
A vezetéshez kapcsolódó negatív érzelmek, mint a félelem, az idegesség meglehetősen gyakoriak. Sokfelé kell figyelni vezetés közben, számtalan impulzus ér minket, és a begyűjtött információk szerint, viszonylag gyorsan kell cselekedni. A média sem segít – a vezetésről felénk közvetített negatív tartalmakkal inkább árt, mint használ az esetleges félelmek leküzdésében.
Noha a félelem gyakran a túlélést szolgálja, az amaxafóbia logikátlan, és jelentősen akadályozhatja az érintettek életét, tartós kellemetlenségeket okozva.
Az amaxafóbia előjöhet speciális helyzetekben, hosszú utakon vagy alagutakban, de közönséges szituációban is. Jellemző tünetei a páni félelem, az idegesség, a túlzott izgalom, a remegés, a felgyorsult szívverés, a mellkasi fájdalom és az intenzív izzadás. Az elkerülő magatartás szintén jellemző ilyenkor: az amaxafóbiás igyekszik kifogásokat találni, amivel kibújhat az alól, hogy volán mögé kelljen ülnie.
A genetikai hajlam mellett a maximalisták, az önbizalomhiányban szenvedők, a túlzott önkritikát gyakorlók és a kontrolláló személyiségeknél alakulhat ki a betegség. Nem önmagában a vezetéstől félnek általában az amaxafóbiások, hanem a vezetés következményeitől, azaz például hogy képtelenek lesznek az úton tartani az autót, vagy képtelenek lesznek időben lefékezni, és belemennek egy kamionba stb.
Kezelési módok
A fóbiák rendkívül gyakoriak, azaz bizonyára mindenki találkozott már fóbiás emberrel, így a kezelési módszerek tárháza is meglehetősen széleskörű. A legismertebb talán mégis az, hogy a pácienst közelebb visszük a félelméhez, ezáltal új, jó élményt teremtünk számára, amely felülírja a korábbi reakcióit.
Az autósiskolák többsége kínál jogosítvány utáni vezetésgyakorlást, ahol lehetőség van oktató mellett vezetni.
A kezeléshez elsődleges fontosságú felismerni a problémát, és elhinni, hogy le lehet győzni a vezetéstől való félelmet. A pozitív gondolatok mellett relaxációs technikák is segíthetnek nyugodtnak maradni a cél elérése érdekében. Nélkülözhetetlen elem, hogy racionálissá tegyük a félelmet, mert ezáltal leszünk képesek az erre irányuló gondolatainkat megváltoztatni.
Talán a leghatékonyabb, ha szembe tudunk nézni a félelmünkkel, és volán mögé ülni, ezáltal apránként, a sikerélményeket nézve egyre inkább kompetensnek érezhetjük magunkat.
Bár elsőre ez komoly erőfeszítést igényelhet, lassan-lassan a beletett energiánk megtérül, és az igyekezetünk meghozza gyümölcsét.
Ha úgy érezzük, hogy az amaxafóbia az életminőségünket rontja, mindenképp forduljunk szakemberhez, aki támogat a célunk elérésében. A barátoknak, ismerősöknek, családtagoknak pedig rengeteg türelemre van szüksége, hogy empatikusak maradhassanak az amaxafóbiás ismerőseikkel, családtagjaikkal szemben.