Ha oltástagadókról beszélünk, általában azok jutnak eszünkbe, akik olyan képtelenségekkel jönnek elő, mint hogy a vakcináktól autizmust kapunk, és az oltóanyag megváltoztatja a DNS-ünket. Kevésbé gondolunk azokra, akik szintén nem szívesen oltatják be magukat, de egy teljesen más okból kifolyólag: rettegnek a tűktől. Tűfóbiásként tanúsíthatom: ez egy olyan félelem, amit nehezebb legyőzni, mint az 5G chiptől való rettegést.
Amikor kicsi voltam, azt hittem, hogy félek az oltásoktól. A család is, ezért nem egyszer történt, hogy le kellett fogni, miközben a kötelező szurit, vagy esetleg a túl kalandos játékok miatt szükséges tetanusz oltást kaptam.
Csakhogy amikor az állatorvos házhoz jött beoltani a kutyánkat, és én már a látványtól is rosszul lettem, rájöttem: nem az oltással van a baj, hanem magával a tűvel, ettől vagyok valójában rosszul. És nem is vagyok egyedül.
Az emberek 3,5-10 százaléka jellemzően fél a tűktől, de annyira, hogy szorongani kezd. A felnőtt lakosság 80 százaléka pedig tapasztalt már hasonlót, de nem ilyen súlyosak a tünetei.
Elmondható, hogy mindössze az emberiség 20 százalékára nincs hatással az, ha meglát egy jókora tűt, amiről tudja, hogy belé fogják szúrni. Vannak, akik nem is bírják végigülni, hogy beoltsák őket. A legtöbben azonban nagy nehezen kíbírjuk a megpróbáltatást – de korántsem esik jól.
Most azonban, hogy a koronavírus-járvány végére egy oltással tehetünk pontot, érdemes lehet legyűrni ezt a félelmet.