A halálról beszélni sosem egyszerű, még akkor sem, ha szülőként tudjuk: a tabusításnál bármi jobb. Halottak napja környékén sok családban újra előkerül a hiány és az emlékezés kérdése, és bár a gyerekek általában természetes kíváncsisággal közelítenek a témához, a felnőttek sokszor zavarba jönnek.
Pedig van egy varázslatos módja annak, hogy közösen fedezzétek fel, mit jelent emlékezni és örökké szeretni – ez pedig nem más, mint egy filmest a Coco című mesével. Ez a Pixar-alkotás nem véletlenül vált világszerte szülők, gyerekpszichológusok és pedagógusok kedvencévé: olyan mély és szelíd módon segít beszélni a halálról, ahogyan azt talán egyik mese sem tette korábban.
A történet középpontjában Miguel, egy mexikói kisfiú áll, aki arról álmodik, hogy egyszer híres zenész lesz – csakhogy ezt a szakmát családja generációk óta megveti. Egy régi sérelem miatt a zene szinte tiltott dolognak számít náluk, és mindenkitől elvárják, hogy hű maradjon ehhez a hol kimondott, hol kimondatlan hagyományhoz. Olvass még a témában
Amikor neked kell lebontani mások vélt falait – határhúzás, következő szint
Ezért gondolom, hogy a „légy önmagad” az egyik legrosszabb életvezetési tanács
„Sokkolt, amikor a lányom azt mondta, nem volt boldog gyerekkora” – szülőként akkor is meg kell hallgatnod, ha te másként emlékszel
Az „érzelmi másnaposság” sokkal gyakoribb, mint gondolnád – így lábalj ki belőle
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
